Fantomfájdalom

láng és súly

ne kérdezd, mi volt ez, nem bizonygatom.
bárkit ha faggatnál: szívtelen haszon.
bárki, ha értené, felkötné magát,
mert soha nem éri ennyi bizalom.

ne kérdezd, ki voltam neked, 
meg nem mondhatom, ha túl leszel
sértettségen, észszabályokon, 
akkor beszéljünk újra. lány szívének
lángja van, a nőének megtartó súlya.

fantomfájdalom

jó, hogy eltűntél, csak a fantomfájdalom,
ami éget, viszket.
talán az utolsó perc, hogy bele nem haltunk.
akár a sav, lemart rólam szorongást,
vágyat, mellkast, inget.
segíthet talán egy új évszak, magamra 
zárom a lakást, gázt nyitok vagy emeleti ablakot.
üres utcákon nevetésemet kutató koldus,
kereshetsz,
nem járom a várost, nem megyek utánad,
de jó, hogy takarja maszk az arcodat, szádat.
jó, hogy fel nem ismerlek többé,
hogy a szív helye sötétlő, betömhetetlen
gödör, még ha éget is, de ennyim megmarad utánad.

farsang után

vad farsang után jön a böjt,
de én ölelni vágyom.
most szentesül az is, ki ölt,
kihordja bűnét lábon.
majd megszüli a bűntudat,
a hétköznapi bűnöst.
törött üvegen fémkupak,
torz jel a két kezünk közt.
csak mezítláb jár itt, aki,
messiás vagy csontrészeg.
bár úgy tudom, hogy itt lakik,
de mért, hogy én is vérzek?
talpamból ömlik itt a sár,
vagy föld, vagy húgy, mi kéne?
maradj csöndben, te bölcs szamár,
kijózanodsz estére!