Versnapló, 2. nap

Létezésem ártatlan 

Arra keltem, 
hogy véresre forogtam a szemem,
hogy megnyugodni sem kényelmes,
és nekem nem lehet
hajnal háromkor a tükörben nézve
magamat ki és belélegeznem.
Ilyenkor bemasnizott fákra gondolok.
Piros virágokra, betonba gyökerezett
suhogó lombokra.
Hogy meztelen mellkasomat 
végre fehérnek láthassam,
hogy ereimben tágabban áramoljon:
létezésem ártatlan. 

2021.10.12 - 8:08 - Budapest