„Te vagy az én rejtekhelyem”

26. zsoltár

Ítélj felőlem, Jahve, ki feddhetetlen híved vagyok,
ki Benned bízom, hitem meg nem inog.
Vizsgálj meg, én Uram, és tégy próbára engem,
nem találsz vétket vesémben és szívemben.
Ismervén hozzám való jóakaratod,
én mindig hű embered maradok.
Cimboraságra nem hajlítanak a hamisság férfiai,
a rejtőzködők között nem fogok lappangani.
Gyűlölöm én a gonoszok csapatát,
elkerülöm a vétkesek asztalát.
Ártatlanságban mosom kezemet,
minden utam oltárodhoz vezet,
hogy mondjak Néked hálaéneket,
s elmondjam minden csodatettedet.
Szeretem szent hajlékodat,
dicsőségednek megáldott helyét.
Ne hajíts mindazokhoz, kik vétenek,
a vérontók közé ne vesd életemet,
         akik aljas tervekben
         s fondorlatokban gazdagok,
miközben én melletted maradok.
Én Uram, válts meg engem, könyörülj!
Rajtam, ki szálfa módra állott, emberül,
és híveid körében szüntelen Téged áld.

                           
27. zsoltár

Ha az Úr világol bennem, s megszabadít,
vajh ki taszíthat félelembe?
Ha Ő erődje életemnek,
nem ismerem a rettegésnek kínjait.

Amikor esendő testemet
falánk gonoszok veszik körül,
a szorongató ellenségeket
az Úr buktatja el, s énrajtam könyörül.

Ha tábort állnak ellenem,
nem reszket és nem fél szívem.
Hogyha háború zúg köröttem,
kibírom, bizalomba öltözötten.

Egyet kérek én csak Uramtól,
könyörgésem egyre ezért szól:
hogy életem minden napján
lakozhassak szent házában,
gyönyörködjek szent arcában,
otthon legyek otthonában.

Őriz engem menedékben,
a gonoszok idejében
rejt sátrának rejtekében,
sziklacsúcsra emel engem.

Emelt fővel, magasan, ott
lakozom ellenségeim fölött,
áldozom az Ő sátorában, ujjongást érzek, örömöt,
szüntelen csak az Úrnak zengek, zsoltározok.

Hallgasd meg, Uram, hangomat,
küldd el nekem irgalmazó válasz-szavad!

„Keressétek az én arcomat!”
Üzeneted visszhangozza szívem.
Arcodat, én Uram, szüntelen keresem.

Ne rejtsd el orcádat előlem,
szolgád elől haragvón el ne bujdokolj!
Ne hagyj magamra, Te, aki eljöttél, hogy segítsen,
ne hagyj el engem, szabadító Isten!

Ha kivet házából apám s anyám,
befogadsz engem, én Uram, Atyám.

Utaid, Uram, mutasd meg itt,
a rám leselkedők elől
egyenes ösvényre menekíts!

Szorongatóim torkába ne dobj!
A hazug tanúságok száma sok,
törvénytelen tanúk tömege acsarog.

Hittel hiszem, hogy Uram jóságát már e földön megtapasztalom.

Várj hát az Úrra,
Légyen szíved bátor és erős,
így várjad Őt!

                           
32. zsoltár
Dávidé
Elmélkedés

Boldog, kinek hűtlensége
törölve, és minden vétke.

Boldog, ki Jahve előtt ártatlanul áll,
s lelkében a csalárdság helyet nem talál.

Mert elhallgattam bűneim,
naponta kínban senyvedtek csontjaim.

Nehéz volt éjem s nappalom,
mint a mezőé, egy nyári, forró napon.
Szelá.*
Így szóltam hát:
Jahvénak megvallom bűnömet,
Így a vétket rólam elröpteted.
Szelá.

A megtöretés idején csakis az imádság segít,
akkor is véd, ha ránk zúdulnak vizeink.

Te vagy az én rejtekhelyem,
békémet Nálad meglelem,
óvó karod szabadítóm leszen.
Szelá.
Engedd, hogy én tanítsalak, mutassam utadat,
tanácsom és tekintetem veled marad.

Ne szeszélyes ló
vagy makacs öszvér módjára lépjetek,
hozzám ne zablával és kantárral
jöjjetek közelebb.

Számos kín gyötri a gonoszt,
de ki Jahvéban bízik, annak kegyelmet oszt.
Örüljetek hát Benne, ti igazak, ujjongjatok,
s adjatok e vígságból azoknak, kiknek szíve érte dobog!


* A szó jelentése máig vitatott, zenei vagy liturgikus utasítást rejthet. A 39 zsoltárban összesen 71 alkalommal fordul elő.