A rózsa árnyéka

Majd ez égi fény borít el, majd az
Alvilágnak éjszakája föd…
Szállok és egy pillanatban látok
Istent s mennyet, poklot s ördögöt.

                                                     (Petőfi Sándor)

Hagyta, hogy beszívja a szépség tükre,
melyben égi fény torka tágul,
magányos rózsa, tűz árnyéka
jajong, s veti magát a szakadékba

Halandók közé, lejjebb szállni, érezni
a súly vágyát a fény után,
megízlelni a mámort, a hervadást,
a színek ősalakját, a gyönyört, a halált.