Kovács Újszászy Péter

Két tenyér között

2022. január. 24. - 23:28

Holt-Tisza idill

Vízityúk fészkel a parti sásban.
Minden porszem fénytelen szentjánosbogár.
Végignézel a holtágon,
nincsen pára a tavak fölött.
A fekete nyarak csendesek mögöttünk,
csak néha pattan a gally
a hullócsillagok alá rakott tűzben.

Acélpenge kopoltyúk fölött

Bükkösök mélyén alszik a nap.
A tavon szomjas csónakok lihegnek.
Egy hálóban amur vergődik.
Most védtelen a hosszúkás alak;
kopoltyúját acélpenge metszi,
ismét víz alá süllyed a háló,
piros sugarak törnek a felszínre.
Halvértől szennyes minden elalvás.

Mint fjordok közé a tenger

Úgy kíváncsiskodsz be hozzám,
ahogy a fjordok közé a tenger.
Csendesen jössz.
Észre sem veszem.
Megszoktalak,
mint fogascetek az óceánt,
bár nem tudom, ismerlek-e úgy,
ahogy Izland partjait a kardszárnyúak.
Tapasztalni engedsz.
Hagyod, hogy hangom elringasson,
s mire felébredek, már semmit sem tudok.
Tanítasz. Újra szólni,
énekelni kell!
Észrevenni a fényt a delfinek hátán,
a holdmakrélákba ültetett csillogást.

Ha pedig tudom,
nem minden delfin mosolya boldog,
segítesz elképzelni szabadságukat.

Szembogár homlokom alatt

Esőszagú bádogtetőkön veréb szuszog.
A pocsolyák tükre képeket idéz.
Elfelejtett, szikár fákat.
A kunyhónk mögötti, fiatal erdőt,
ahol a belvíz bokáig ért,
és a csemeték elpusztultak,
mint szembogár a homlokom alatt.