Azt beszélik

Mit sírtam, hát negyvenöt,
nincs semmi, mi egybeköt.
Húznám magát karóra.
Hány milliós karóra?
Nem szánja majd senki sem,
nem volt Ön egy senki sem.
Pénze azért bőven akad:
sok jó barát ebből fakad,
meg a csajok tucatszámra,
az én nevem ne vedd szádra!
Többmilliós kicsi számla,
a falut meg mivel járja?
Mazerattik, béemvék,
lábán semmi élet, nézd:
az izmokat csak a karra – 
minden kiscsaj ezt akarja.
Jó a fizud. Heti bér?
Tőzsde, csalás. Mennyit ér?
Azt sem tudod, mi az ára,
az értéknek van-e párja.
Londontól már fut a hír,
ások én: ez kicsi sír.
Az alkoholt meg nem veti,
négyszáz bruttó csak a heti,
ebben talán van is kaja,
az úrnak csak az a baja,
nem is úr ő, öreg kecske,
nem bírja már szegény teste
sem a szexet, sem a farka,
pedig ígért: úgy akarja.
Úgy szeret, és úgy szeretne,
gyerek velem: kell-e, kell-e?
Dehogy kell, hát veled minek?
Veled csak elesz az ideg.
Időd sincsen, csak piára,
a szónak itt semmi ára.
Ígér mindent, mit akar?
Veled, drágám, az a baj:
nincsen eszed, elittad,
a szívem meg kitikkadt.
A tied tán szép lehetett,
a sátán meg vitte veled
a pokolra, a tűzre 
a lelkedet kitűzte.
Szögről hullik minden könnyed,
oh, ki nézi: milyen könnyed
élete van Önnek talán.
Otthonos-e már a magány?