Szülinapomra

Szülinapomra

Ma kilencéves lettem én,
ajándék ez a költemény,
         de nem
         nekem!

Kaphattam volna tán legót,
vagy más efféle földi jót,
         az ám,
         anyám

és apám, drága őseim,
mindig csak ez lesz, rímre rím?
         Ejnye-
         bejnye!

Elnyaltam volna egy fagyit.
Túró Rudolf, mért nem vagy itt?
         Nyalnék,
         nyelnék.

Mától követelni fogom,
alanyi gyermeki jogom,
         ha már
         kijár

nekem. Felnőtt leszek, szülő,
nem egykönnyen felbőszülő
         pocak
         pacák.

Előveszem jobbik eszem,
fiamat elkényeztetem,
         az ám,
         lazán!

Az Óperenciás-tenger

Amikor az Óperenciás-tengert kerestem
a térképen, apa megkérdezte,
hát te nem tudod, hogy az
csak a mesében létezik?
Nem tudtam, de most már tudom,
és szomorú vagyok, mint amikor
kiderült, hogy a Jézuskát is csak a
felnőttek találták ki. Ilyen az élet, mondják,
ha csalódás ér, mint most is.
Alig várom már, hogy felnőtt legyek,
csupa öröm és vígság az életem.

Élet

Én azt mondom, szép az élet,
onnét tudom ezt, hogy élek,
már a mumustól se félek,
mosolyog bennem a lélek.

Évek, drága semmiségek,
izgi mostanok és régek,
jó, hogy a bőrömbe férek,
a királlyal sem cserélek.

Nagyi

Nagyi nem járt ránciskolába,
mint a Dana mamája.
A dolgozóban ismerte meg nagyapát,
aki akkor még nem volt nagyapa,
csak egy idegen fiatalember.
Nagyi kiskorában kis lány volt,
nem ért földig a lába,
feküdve állt a fényképész elé
teljesen csupaszon,
kilátszott a feneke meg más is,
hihihihi!