Ugrás a tartalomra

A Mars kolonizációja

Ex Eleison

Megbénítottad mindkét lábamat,
kihűlt a nyelvem,
ledobtál egy üvegszakadékba,
már csak rémülten nézek ki 
a tejüvegen,
azt játszom néha, 
hogy ez egy ablak abban a 
párizsi lakásban, 
egy olyan életben,
ami kifolyt rég 
a kezeim közül,
elmúlt már annak az ideje, 
hogy elszökjek hozzád,
és nyakadról szívjam magamba 
a halálos mérget.

Az ártatlanság védelmében

Azért hagytál el,
azért törted el a bilincset, ami hozzám köt,
mert az utánam maradó, álomszerű, 
bolyhos, szúrós szagú űrt 
még nálam is jobban szereted.

Ajándékcsomagolás

A síró kőangyal nylonruhája 
sosem fog elsorvadni.

Ámor megbüntetése 

Még mindig érzem a torkomban,
hogy nem is olyan rég 
feldaraboltam, bepácoltam, megsütöttem, 
megrágtam és lenyeltem 
a szárnyaidat.

A Mars kolonizációja

Miután megérintettem a csillagokat, 
beleírom neveinket a vörös homokba, 
hagyom, hogy csodáld a Mars felületét, 
amiért lábnyomomat birtokolja, 
összeroppantja csontomat a féltékenység, 
elvakít a sugárzó űr, amit bennem hagytál 
megfojt a sötét anyag, amivel letakartad józanságom 
és én tudni fogom: 
az ember végre magáévá tette a 
szerelmi bánattól izzó Vörös Bolygót. 

54288

1.

Zuhanás közben is 
annak az ölét keresed,
aki lelőtt,
mielőtt az ejtőernyő-szárnyad
kitárhattad volna.

2.

Befalaztalak elmémbe,
azóta is 
dorgáló szavaid visszhangzanak, 
kísérteted tapossa a dobhártyámat, 
és elveszi a külvilág minden zaját.

3.

A hajtépés, 
a fülem levágása, 
a szemem kivájása, 
végtagjaim megkötözése 
is simogatás.

4.

Mindig, amikor megmosod a lábam, 
közelebb kerülök
az elmúláshoz.

5.

Azt mondják, a másik oldal hideg és sötét, 
erről az oldalról viszont semmit sem tudok. 

 


Fotó: pixabay.com

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.