A Mars kolonizációja
Ex Eleison
Megbénítottad mindkét lábamat,
kihűlt a nyelvem,
ledobtál egy üvegszakadékba,
már csak rémülten nézek ki
a tejüvegen,
azt játszom néha,
hogy ez egy ablak abban a
párizsi lakásban,
egy olyan életben,
ami kifolyt rég
a kezeim közül,
elmúlt már annak az ideje,
hogy elszökjek hozzád,
és nyakadról szívjam magamba
a halálos mérget.
Az ártatlanság védelmében
Azért hagytál el,
azért törted el a bilincset, ami hozzám köt,
mert az utánam maradó, álomszerű,
bolyhos, szúrós szagú űrt
még nálam is jobban szereted.
Ajándékcsomagolás
A síró kőangyal nylonruhája
sosem fog elsorvadni.
Ámor megbüntetése
Még mindig érzem a torkomban,
hogy nem is olyan rég
feldaraboltam, bepácoltam, megsütöttem,
megrágtam és lenyeltem
a szárnyaidat.
A Mars kolonizációja
Miután megérintettem a csillagokat,
beleírom neveinket a vörös homokba,
hagyom, hogy csodáld a Mars felületét,
amiért lábnyomomat birtokolja,
összeroppantja csontomat a féltékenység,
elvakít a sugárzó űr, amit bennem hagytál
megfojt a sötét anyag, amivel letakartad józanságom
és én tudni fogom:
az ember végre magáévá tette a
szerelmi bánattól izzó Vörös Bolygót.
54288
1.
Zuhanás közben is
annak az ölét keresed,
aki lelőtt,
mielőtt az ejtőernyő-szárnyad
kitárhattad volna.
2.
Befalaztalak elmémbe,
azóta is
dorgáló szavaid visszhangzanak,
kísérteted tapossa a dobhártyámat,
és elveszi a külvilág minden zaját.
3.
A hajtépés,
a fülem levágása,
a szemem kivájása,
végtagjaim megkötözése
is simogatás.
4.
Mindig, amikor megmosod a lábam,
közelebb kerülök
az elmúláshoz.
5.
Azt mondják, a másik oldal hideg és sötét,
erről az oldalról viszont semmit sem tudok.
Fotó: pixabay.com
