Bolond a káván

„három árnymedve ottan: – s mézet adtak
pedig ők vigyáztak a kútfedőre,
                            álomalatti kútnak három őre –"
                           (Szőcs Géza)

Az álmaim alatti kút mohás 
kövén három medveárnyalak,
téged, bolond, a káváján vártalak,
hogy utat tervezzünk a lyuk fölött.
 
Talán álom volt, talán régi emlék
lehet, nem is te voltál ott velem, 
csak a szagra emlékszem, dögverem.
miért nem másznak a kútfedőre medvék?

Káván ülök, utakról álmodom,
te messze jársz, nekem muszáj, bolond,
maradnom, a kútnak más őre nincs.

Élők szorongnak a holtak alatt,
ha emlékeznek, bántom magamat,
engesztelem nyugtalan őseim.