Az én Istenem

Az én Istenem egy örök-
mozgó, parányi kis motor,
mely az elektronokat hajtja
az idő végéig, és tovább.

Az Istenem néha nevet,
néha engem parodizál, 
vagy nézi, mit ki nem gondol
kedves, gógyi teremténye.

Emlékszem, ott voltam vele
az előlét hullámában, 
és drukkoltam neki, az én 
szerepemet ossza le rám.

Ő megtette; hát itt vagyok,
és az, minek lenni vágytam –
tudom azt is, hogy túlfelől
úgyszintén az Isten vár rám.