Macskajáték

töredék a halálról

a sötétség kaparász már         küszöbön, s a kicsi ajtón.
hajam őszül. kimerülten         civakodtam takarómmal,
mert az ágyam úgy hívogat.    belefekszem, forgolódom.
ami elszökött a széllel:         hazatérni sose fog már.
tavaszokból kiszaladtam,        belesárgultam a nyárba,
vörösödtem a hegyekkel,     ködöket fújtat az ősz rám.
deres erdőn, fehér dombon     szikrázik a téli napfény,
de erőtlen: se világa,        ragyogását is lankadtan
teregeti ki a földön,         ahol éltem. ha kalandok
elsodortak helyes útról         a sötétlő ligetek közt,
kavarogtam a hazámban,        de nyugalmat sose leltem.
mert a bennem vacogó szív    nehézékét cipekedni
e világon s azon is túl:        kötelesség. ez a törvény.
ha hibáztam, ha elestem,         ha zokogtam: magamért csak.
aki bántott, neki én csak         puszta dacból bocsátok meg.
jöhet értem köpenyével         betakarni a halál már.

macskajáték

a szív helyén hideg malomkerék.
bélférges kóbormacska a lélek,
bejárja a kivert kutyák főterét,
úgy keres előled menedéket.

lihegni mersze nincs. sikátorok
rejtik el, mint szándékot a mondat.
tiszta beszéd nincs. kitárt torok
szakad fel, és ázottan ott hagy.

ez lehetne megértés, lehetne bizalom,
lehetne tiéd, és lehetne szép,
de elcsúszol a félig rágott szavakon,
ilyen holtsúlyt nem bírhat beszéd.

lehetne tiszta, mint a rettenet,
ahogy menekülnél, ha lángol a sátor.
múltad elhagyod, mint tetthelyet,
mint ki rejtőzni próbál önmagától.

holdkövek

engedd be magadba az alkonyt.
holdköveket hordj a zsebedben,
hogyha vízbe dobnak, te légy a dagály.
szorítsd ki a felesleges halakat,
vergődjenek, ha nincs bennük
több kívánság. méhed görcsei
tanulják meg a tó hullámzását.

meg kell halnod a feloldozásért.
nem te akartad: kezedbe adták
az örökséged. most köldöködön
viseled a kígyó hűvös harapását.

hordj ezüstöt, szúrd át a tested,
tanuld a vért, ahogy árnyékot
vet. ha eljön az idő, feküdj a fűre
meztelenül. földrögök legyenek
egyek izmaid feszült csomóival.

a csillagok hunyorgása olvadjon
fel lábad zsibbadásában. érezd
ahogy a szavaid a víz szavaivá
lesznek és hangyák hordják
szét tüdődből a hangod.