A megismételhetetlenről

Mandics György nyolcvanadik születésnapjára

az illúziótlan világban
észre sem veszi az ember
ha illúziói
cserepekben hevernek körülötte
kivárja
míg feltámad elméjében
egy újabb gondolat
amit nem kell rendbe szednie
átfogalmaznia
hiszen annak vakító fénye
értelme van
tüzes szenvedély lakik benne
és fölragyog annak arca
aki megpillantja odabent
az örök akarat lángját
a megismételhetetlent