Nikola Tesla fehér galambja
Bizalmába fogadott az Isten. Galamb formát öltött.
Az elmúlt hetekben délelőttönként velem volt
a Central parkban.
A fehér galambot kenyérmorzsával tápláltam,
mintha a lelkemet etetném jóízű illúziókkal.
Ő már tudta, hogy doktor Wembley ma eljön hozzám
reggel tíz körül a New Yorker szállodába,
a 3327-es szobába.
Pápaszemet visel, s mielőtt fölém hajolna,
orrán megigazítja,
jobban akarja látni a halált.
Én csak fekszem kiterítve a kétes tisztaságú
ágyon, s hagyom, hogy halottkémkedjen
ez az ismeretlen, de mindenképpen joviális úriember.
Aszott testem nem nyújthat neki kellemes látványt,
de hát nem tart oly soká megállapítani a halál beálltát.
Csak hümmög felettem, mint a Legfelsőbb Bíróság
egyik tagja teszi majd, amikor Marconit *
tizenhét esetben elmarasztalja.
A szomszéd szobában szól a rádió...
Még broadcastingnak hívták, s nagyon sok pénzbe került,
mikor az első szpíker izgatottan a mikrofonhoz ült,
érces hangja felszárnyalt és messzire repült,
és egy hallgatóban megszólalt: – A próba sikerült!*
Milyen különös erővel szüremkedik át
a hang a falakon.
Még ott a tekintetem a néhány napja eltűnt
fehér galambon.
Zajos váróterem a világ. Mindenki siet,
kapkod és kiabál,
különös megnyilvánulása ez
az anyagból szerkesztett értelemnek.
A Niagara párái alatt szivárvány feszíti mellét
a nyugodt égre.
Hangaszál.
Doktor Wembley még mindig itt áll mellettem.
Lenézek rá.
Nem oly fölényes tekintettel,
mint ahogyan Edisonra,
amikor lekezelően és elutasítóan beszélt a váltóáramról,
pedig a fémkeblü dinamókat szopják
a sivalkodó transzformátorok.*
Leng az idő fehér vászna felettem,
s a szomszéd szobában
továbbra is kitartóan szól a rádió...
S néha zavar minket, s néha gépek zavarják,
már zsebre vágjuk, s ha rosszul figyelsz, ő is zsebre vág.
Szép időben minden műsor tisztán fogható,
és a programban a régi dal is újra hallható:...*
Ha nem lenne ez a lengő hang,
megmerevedne az univerzum körülöttem,
így csak magam vagyok szikla-merev.
Doktor Wembley indulásra készen áll.
A szoba sarkából még visszapillant,
ajka szavakat morzsol:
genius is one percent inspiration
and ninety-nine percent perspiration,*
s búcsú helyett megcsóválja a fejét.
Rosszallóan nézek le rá, csak ne őt idézte volna,
de már be is csukódik mögötte az ajtó,
s a vékony falakon áthallik,
a szomszéd szobában továbbra is szól a rádió.
Ottfelejtem a tekintetem a néhány napja eltűnt
fehér galambon.
Jegyzetek:
Guglielmo Marconi, olasz fizikus, a rádió feltalálásáért 1909-ben Nobel-díjat kapott. Nikola Tesla 1943. január 7-én bekövetkezett halála után néhány hónappal az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága hivatalosan is megvonta Marconitól a rádió feltalálásának érdemét. A találmányt Nikola Teslának ítélte meg.
A rádió, LGT, 1977, dalíró: Presser Gábor, szövegíró: Sztevanovity Dusán.
József Attila Munkások című versének egy sora.
Thomas Alva Edison: A zseni egy százalék ihlet és kilencvenkilenc százalék verejték.
