Isten barmai

Véssey Miklós 1990-ben született, Budapesten él. Végzettsége szerint tanár, jelenleg szabadúszóként dolgozik. Verseket és novellákat ír, 2014 óta publikál szépirodalmi folyóiratokban.

Fészek

Egyszer gyerekkoromban
hintáztam egy faágon,
rángattam, míg le nem tört,
szüleim kiabáltak,
de nem velem, én addig
egy jó mély gödröt ástam,
elültettem az ágat,
mert saját fát akartam,
aztán hanyatt feküdtem,
és mozdulatlan néztem
az eget, rügy a fákon,
most hordozókendőben
alszik rajtam a lányom,
két ág között egy felhő
olyan, akár egy fészek,
akkor én elaludtam,
itt most a lányom ébred.

Eredet

Mintha a Teremtés könyvének első oldalait
kitépték és elégették volna, 
és csak a szereplők 
különféle variációját ismernénk,
melyek ugyanazokat az eseményeket tartalmazzák,
Éva az almába harap, Ádám is, kiűzetnek,
Káin is mindegyikben megöli Ábelt,
de Ádám könyve Évát és Káint hibáztatja, 
Éváé Ádámot és Káint, Káinéban pedig 
mindenről a szülei és Ábel tehetnek,
ő adta az almát a kezembe, írja Ádám,
Káint is ő kényeztette el, azért lett ilyen akaratos,
kicsavarta a kezemből az almát, írja Éva,
Káin is rá ütött, azért ilyen agresszív,
csak önvédelem volt, írja Káin,
mert rám támadt a szülők elkényeztetett kis kedvence,
Ábel pedig hiába tudna objektívebb képet festeni,
mert az eredettörténetekben az áldozatok 
nem kapnak szót, legfeljebb beszélnek róluk,
erre számíts, ha egy családi asztalnál
rákérdezel az igazságra.

Isten barmai

Egy szarvas megszagolta az almát,
majd nedves orrával arrébb lökte,
így maradtak az állatok
teljesen ártatlanok, 
nem véletlen, hogy egy istállóban,
(ahol a büdös, ott a meleg) 
nem véletlen, hogy egy szamár hátán,
(vele is ugyanúgy lépkedett)
vagy hogy egy bárány. 

Mondhatjuk, hogy nem a mi hibánk,
hisz a szabad akarat súlya nélkül
könnyen repülnek a libák, 
de ott van még a jászol,
míg hőt termel a testünk,
mellé állhatunk, hogy ne fázzon:
bőrünkön matatnak szelíd mancsai. 

Boldogok, kik önszántukból
Isten barmai.

Szenteste

Késve érkezel, anyád nyit ajtót,
könyökkel, mert kezében a tepsi,
mákos guba lesz, mondja köszönés helyett,
apád kedvence, ülj le, ott a helyed,
a halászlét elsóztam, a kacsa odaégett, a pulyka túl száraz, 
de egyél, mert kihűl, utasít, és kirohan a konyhába, 
az apád csukott szemmel, kitárt karokkal
prédikál az asztalfőn a mennyek országáról,
észre sem veszi, hogy mellé ülsz, az öcséd mobilozik,
a bátyád az hároméves fiával kiabál, hogy ne dobálja
krumplipürével az anyját, aki tehetetlenül zokog,
igyál valamit, csap válladra a nagybátyád, 
tölt a házi törkölyéből, és addig bámul,
amíg meg nem iszod, hagyd már abba, József, 
szól rá apádra az anyád visszatérve a konyhából,
kezében a krumplisaláta, senkit se érdekel a szentbeszéded,
inkább a pulykát vágd fel, jaj, rossz nézni, ne trancsírozd,
akkor talán ennél a kenőkésnél hozz valami élesebbet, 
motyogja apád maga elé alig hallhatóan,
mire anyád egy székre roskad, és elsírja magát,
egész héten azért gürcölök, hogy szép ünnepünk legyen,
erre tessék, halljátok, hogyan beszél velem,
a bátyád megsimogatja a vállát, ne sírj anya,
nekem nagyon ízlik minden,
a feleségét közben még mindig rázza az elfojtott zokogás, 
mi ez a síri hangulat, gyerekek, kiált fel a nagybátyád,
ajándékozzunk inkább, vettem neked egy kisautót, Petike, 
nem a Jézuska hozta, kérdez vissza a gyerek,
erre csend lesz, még az öcséd is felnéz a mobiljából,
neked pedig hirtelen eszedbe jut,
hogy otthon hagytad az ajándékokat,
nagyot nyikordul a szék, amikor felállsz,
a fürdőszobába mész, magadra zárod az ajtót,
kibámulsz a szellőzőnyíláson,
és addig állsz ott mozdulatlanul, 
míg el nem kezd végre hullani a hó.

A mi döntésünk

Lelki értelemben a szent sebekkel
együtt születtél egy teológiai irányzat szerint,
azért jöttél, hogy meghalj, és már csecsemőként
hordoztad ezt a jelet, pontról pontra el volt tervezve 
szenvedésed összes állomása, az odáig vezető út is,
kis karjaidat úgy tártad szét álmosan nyújtózkodva,
mint a szögek beütése előtt, sírásodban pedig ott lakoztak utolsó, 
fulladozó sóhajaid, én mégis szeretném azt hinni, 
hogy ennek nem így kellett volna történnie,
mert te a Földön akartad megvalósítani
az égi Jeruzsálemet, nem isteni terv,
hanem a mi döntésünk volt a kivégzés,
viszont végig tudtad, hogy nem kerülheted el,
épp ez a felfoghatatlan a történetben,
próbálkoztál, ugyanakkor elfogadtad,
hogy nem úgy lesz, ahogyan te akarod,
én, ha látnám előre a jövőt,
akkor neki se kezdenék semminek,
de te az alternatív megoldások művésze vagy,
ha nem erre, akkor arra, ha nem így, akkor úgy,
de megmented az tiéidet, ebből nem engedsz,
nincs olyan helyzet, amit fel ne vállalnál, 
szint, mely alá le ne süllyednél értünk,
miközben végig tökéletesen önmagad maradsz.