„A lovak egy utópisztikus társadalomban élnek”

Írószer és notesz nélkül mentem a Planetáriumba, mert jegyzetekre csak azoknak van szüksége, akiknek rossz a memóriájuk. A rövid bevezetőből kiderült, hogy a meghívottak igencsak természet- és állatbarátok. A sepsiszentgyörgyi Ferentz Anna-Kata nemcsak lovasterápia-facilitátor, hanem egy macska, egy ló és egy kecske gazdája is. A baróti Lázár Kinga macskát és sündisznót tart. Felvetődött hát a nagy kérdés: előbb olvassanak fel, vagy a két szerző állatairól essen inkább szó? Hamar eldőlt, hogy a jószágok seregszemléjével adják meg a beszélgetés kezdőlöketét. Szó esett lovakról, ember–állat kapcsolatokról, meg a sünök kitűnő szaglásáról, én meg egyre inkább azt éreztem, jegyzetelni kéne. Az egyik előttem ülő hevesen pötyögött laptopjába. Neki könnyebb lesz írni az eseményről.

Elkezdték a felolvasást, minden erőmmel azon voltam, hogy a lehető legtöbb címet megjegyezzem. „Ferentz Anna-Kata: vadászetika, szurok, nyelves, iskolakezdés. Lázár Kinga: attól, ami igazából, rontás, amit tudok az ösztönökről” – ismételgettem csendesen, mint jó diák. 

A versekből kiindulva arról is szó esett, hogy a ló, a nő és a nyúl hogyan hozhatók kapcsolatba. Kiderült, hogy a gyávaságuk, levadászhatóságuk köti őket össze. Ha a préda gyors, megmenekülhet, és győzedelmeskedhet a ragadozó felett, summázták. Az előttem ülő már két oldalt gépelt be, nekem meg csak hat címet sikerült megjegyeznem. „Nyugalom, úgyis csak azt lesz érdemes holnap leírni, ami megmarad a mondandójukból. A memóriám természetes tartalomszűrőként működik!” – nyugtattam magamat.

Kezdődött a második kör felolvasás. Az előttem ülő felállt asztala mellől, és míg a meghívottak olvastak, képeket készített. Én nem fényképeztem, de titkon reméltem, hogy akad valami, amit majd felhasználhatok. „Ferentz Anna-Kata: kötény, érkék, igazlátók gyűlése, kalamella. Lázár Kinga: a hetedik napon, Duna, cigányasszony ijesztgeti a gyermekeket egy mózeskosárral” – hajtogattam egyre. Természeti és urbánus vershelyszínekről kérdezték a szerzőket, ők meg azt válaszolták, hogy minden környezet egyaránt releváns, de a természet kicsit kellemesebb. Az előttem ülő már vagy három oldalt írhatott, mikor az utolsó felolvasáshoz jutottak. „Lázár Kinga: Egy családi képről, Badlands. Ferentz Anna-Kata: első szavak, angóra, szobabolygó, ár, a szépségért. Minek jegyzetelni? Szuperül megvagyok így is!”

Lezárták az estet, tapsoltunk, a fejem körül meg csupa cím lebegett. Végül mégis kértem egy golyóstollat, és az elhangzott mondatok közül a számomra legesszenciálisabbat lopva a kezemre írtam:

A lovak egy utópisztikus társadalomban élnek.

Fotók: Tamás Zsófia