Gnosztikus tavasz

Madarak húznak el rézsút
az ablak nyitotta képben,
ülsz képen kívül, és hogy
pont most hány sejted veszi
fel a borsólevest, azt nem is
sejted, de tudod. Ez a bizonyosság
biztonságosabb, mint a hit. Az
asztalnál még egy kis időt
elütnél, ha veled szemben ülne József,
de elvitték megint a haverok,
meg a kocsmai énidő. Esőt
mondanak, jön a te időd, Mária,
rügyfakasztásra, és újabb borsók
vetésére, hogy a hüvelyből
kiugró fénygolyók az értelem
lángjával döngöljék földbe a
maradék roncsokat.