Madártalan-villanella 

Mulandó 

A kórus hangja száll,
    lecsorran kint a fény
egy házfal oldalán:
    reménytelen remény.

Letérdelő idő,
    és benne emberek,
az ég sötét színű,
    egy csillag megremeg.

nyitott tenyér az út,
    vetetlen áll az ágy,
nem múlandó a múlt:
    ismétli önmagát.

Madártalan-villanella 

Nincs most egy madár sem a házban,
nincs kanári, nincs papagáj.
Már csak egy üres kalitkám van

odalent, a sötét garázsban,
ajtaja tárva-nyitva áll.
Nincs most egy madár sem a házban.

Nem szól hullámos papagáj-hang,
a fejemre nem ül madár,
már csak egy üres kalitkám van.

Madártalanul áll az árnyam,
csak emlék, mi vállamra száll.
Nincs most egy madár sem a házban,

és nem repülnek már utánam.
Nincs jégeső-fehér tojás,
már csak egy üres kalitkám van.

Ajtó mögött, kik csak ránk vártak,
nincs zebrapinty és nimfa már.
Nincs most egy madár sem a házban,
már csak egy üres kalitkám van.