Ugrás a tartalomra

Várni is mire

Nemrég jelent meg Nagyálmos Ildikó legújabb verseskötete Várni is mire címmel a Hargita Népe Lapkiadó kiadásában.

A  kötetet Muszka Sándor szerkesztette, és Karda Zenkő illusztrálta.

 

„Mire várjunk még? – teszi föl a kérdést Nagyálmos Ildikó legújabb verseskötetében. Hosszú hallgatás után készített leltárt a költő múltról, jelenről. Teszi mindezt magától értetődő természetességgel, úgy kéri számon Istent és Sorsot, mint aki már tudja és elfogadja a választ.

A tenger, a fény, a szobák magánya, meddő szerelmek, kertek, virágok, különféle vágyak csupán a képzelet műve? Csak annyi idő, amennyi alatt megírhatta magát egy költemény?

Különleges kötetet tart kezében az olvasó. Mondanivalója, formaisága magával ragadó, ezért csak remélni lehet, hogy a következő könyvével nem vár ily sokat a szerző.”

Muszka Sándor

 

Nagyálmos Ildikó

szabad vagyok

 

szabad vagyok majdnem szabad
nem kötnek rögök se fellegek
az elmém egyetlen börtönöm
mi beszűkíti a teret
nem vágyom bókra ölelésre
semmit ne mondj a szavak
elkopott üres fecsegések
szárnyukat szegett madarak
ne kérj nem szívesen adok
vedd csak el mint a többiek
talán félrenéznek éppen
és megbocsátják az égiek
ha így ha úgy de egyszer mindenki…
a boldogság csak pohár alján a lé
lecsúszik s megtöltik újra
és kiisszák belőle mi istené

 

 

így élek

 

úgy élek itt mint soha senki
tán csak régi nagy kalandorok…
alattam olykor szétfut a táj
s ha tudom is ki vagyok
még kattog bennem valami szív
magamban folyton utazom
idegen tájak fénye hív
zakatol bennem vonatom
ha véres naplementéken
felsebzi talpamat a táj
lassú szekérre kapaszkodom
sose tudom végül mi vár
csónakba szállok hajókra
kezemben a kormánylapát
viharok jönnek elragadják
egyikünk se hagyja magát
bejárom így a fél világot
jövök megyek magam körül
észre se veszem a parton állsz

várni is mire

 

várni ugyan ha volna is mire
már nincs idő lekésett vonat
az állomáson ahol megrekedtem
számolom az üres vagonokat
fekete füst hull vissza az égből
a horizontot elnyelte a köd
párás ablakokban emberfejek
sebzett patájú sánta ördögök
mindannyian valamire várnak
az idő mint zablátlan ló rohan
hiába ülnek indulásra készen
senki nem veszi őket komolyan

 


A kötet megvásárolható ITT.

 

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.