A remeték fohásza

ő ki a hajnal előtt jár mécslángként a hegyeken
illan amint a nap eljő nyargal a köd hátán
százszemű harmat nézi hol jár merre tekereg
csendül a gyermekláncfű zizzen a búzavirág

őrzi a kert mély álmát szilvát szőlőt mosolyog
fürtjei közt izgága csatakos szellő jár
déli verőben a zápor fűz rá villámkoszorút
verítékéből termi dús venyigéit a nyár

felhőladikon kószál párás égi vizeken
nem lel a földön révre árnya fölöttünk száll
névtelenül jár köztünk ő ád minden neveket
lépte az alkonyi csönd és hollószárnysuhogás

nincsen az égben az űr hidegében
a jeltelen éjben nem lakozik
nem köti képlet a vér meg az érvek
nem menedék nem mennybeli kincs
nincsen az észben a részben-egészben
nem jelenés nem lelki bilincs
hűlt helye lángol az árnya világol
úgy tűnik mint aki nincs

hála legyen hála legyen hála legyen hála
hála legyen hála legyen duplicavit annonam*

* Duplicavit annonam: azaz megkettőzte a járandóságot. Utalás a Szent Jeromostól ismert
legendára, mely szerint a Remete Szent Pált kenyérrel tápláló holló kétszeres adag kenyeret
hozott, mikor Remete Szent Antal meglátogatta társát az egyiptomi sivatagban.

A Misztrál együttes tolmácsolásában:

https://www.youtube.com/watch?v=On0iu2gofi8