Kísérlet a belső ikon kivetítésére
Milyen érintkezési felületei vannak a Csontváry vásznán magányosan álló cédrusnak a Halmosi-poémában megjelenő selmecbányai cédrussal? Egyáltalán miként hatott a festő életműve és önvallomásos alkotása a kortárs költőre? És miért van olyan érzésünk a Rubljov Rinpocse – A belső ikon című verseskötet szövegeinek felfejtése során, hogy az orosz ikonfestő képeinek jámbor, jóindulatú szentjei, angyalai közöttünk lépkednek? Halmosi Sándor miskolci kötetbemutatóján jártunk, aki Kégl Ildikó irodalmi sorozatának vendégeként mesélt többek között a kötet verseinek keletkezéstörténetéről, a szövegkorpuszt ihlető orosz és magyar képzőművész-géniuszokról. A kötetbemutató angyalsűrűségű pillanatainak egy korabeli képcsarnok adott otthont, péntek délután ide, a Sub Rosa Cafeba várták a versértő miskolciakat.
,,Halmosi Sándor legutóbbi verseskönyvei az apokalipszis esztétikáját az aranykorok emlékezetével dúsították” – idézte Kégl Ildikó a kötet fülszövegét, Halmai Tamás gondolatait, majd hozzáfűzte, a Rubljov Rinpocse – A belső ikon című verseskötet kulcsszavai az adott kifejezések, Halmosi Sándor költészetében ugyanis ezúttal is a szépség természetével foglalkozó filozófiai megnyilvánulások keverednek a spiritualitással, szakrális motívumokkal. A versek afféle apokaliptikus megnyilatkozások, amelyek harmonikusan integrálják a kozmológiát is: a költő folyamatosan eltöpreng a világegyetem tér- és időbeli szerkezetén, a világmindenség egészének kialakulásán, fényen és fény nélküli állapotokon.
Harsányi Attila színművész
Az est első egységében a kötetcímre reflektáltak a résztvevők, az ikon jelentésrétegeit fejtették fel: közelítettek hozzá ténylegesen – mint a keleti egyházak szentképeihez –, másrészt szimbolikus értelemben, mint a költő önvallomásához, spirituális versnyelvéhez. Kégl Ildikó a kötetcímre reflektálva megjegyezte, hogy ,,az ikonok nem pusztán műalkotások, hanem a vallásos áhítat nélkülözhetetlen darabjai, s ebben a jelentésrétegben érdemes leginkább közelíteni Halmosi Sándor új kötetének szövegkorpuszához. A Rubljov Rinpocse – A belső ikon kötetegészében úgy jelenik meg a szakralitás, és egyáltalán a transzcendens réteg, mint Rubljov ikonjain: fenségesen, ugyanakkor légies könnyedséggel” – fogalmazott a miskolci költőnő, az est moderátora, meghívott vendége kötetét felvezetve.
Halmosi Sándor a bevezető gondolatokra reagálva arról beszélt, hogy bár Rubljov életéről rendkívül keveset tudunk – még a teljes neve sem ismert, hiszen, miután belép a szerzetesrendbe, az Andrej nevet veszi fel – az bizonyos, hogy meghatározó alakja volt az ikonfestészetnek. S ahogyan a keleti egyházak szentjei megelevenednek fémre, zománcra, fapanelre festett munkáin, az válaszra készteti a költőt. És valóban, többször támad olyan benyomásunk az est során, hogy az isteni kegyelem, ami Rubljov szentképeiből kiárad, Halmosinál a szövegbe ágyazódva kerül kifejezésre.
,,A világ köldökét keresem./ Benned már annyiszor megtaláltam./ De téged még sohasem” – írja a végletekig sűrített Belső ikonban a költő, amelyet Harsányi Attila Jászai Mari-díjas színművész előadásában hallgathatott meg a közönség.
A Sub Rosában szokás szerint nagy érdeklődés övezte az estet
Halmosi Sándor költő, műfordító a versek keletkezéstörténete kapcsán elmondta, hogy a kötet darabjai erősen ihletett állapotban, alig három hét alatt születtek. Az irodalmi párbeszéd során az ikonfestő alakja újra és újra felbukkant. Andrej Tarkovszkij orosz filmrendező 1966-ban készült filmje is szóba került, akinek kultikus filmművészeti alkotására lelkesen reflektáltak az est résztvevői. Halmosi Sándor azokat a motívumokat emelte ki a film és a Rubljov életmű kapcsán, amelyek direkt vagy enigmatikusan hatottak rá, s ezáltal a költeményeire. ,,Az alapkérdésre – miszerint eredendően bűnös-e az ember – vannak válaszaim a kötetben. Sőt, úgy érzem, a legsűrűbb válaszokat ebben a kötetben adtam meg” – magyarázta a költő, műfordító. A bibliai szemléletmód szerinti bűnös ember, azaz a bűnbeesés óta a bűn hatása alatt álló ember képe megannyi formában és árnyalatban jelenik meg Halmosi Sándor szövegkorpuszaiban, ezek a földi szférák egyesülnek az égi rétegekkel, szentekkel és angyalokkal, sajátos intonációt kölcsönözve költészetének – hangzott el az emelkedett hangulatú kötetbemutató során.
Az est meglepetésvendége, Filip Tamás József Attila-díjas költő ezen a ponton kapcsolódott be az irodalmi eszmecserébe. A költő a Rubljov életét bemutató film egyik legmeghatározóbb jelenetére – a harangöntés során megnyilvánuló biblikus cselekedetre – (költeményben is) reflektált, majd felolvasta hat darabból álló, erre az alkalomra írt versciklusát. Filip Tamás Halmosi Sándor legfrissebb kötetének főbb motívumaira építette költeményeit, miközben megőrizte saját, unikális versnyelvét. Ikon, cédrus, az iglói jelenet magszimbóluma, még inkább az égi és földi szférák rétegzettsége integrálódik Filip Tamás költői válaszaiban.
,,Egy üres múzeumba váltott jeggyel
milyen képeket nézhetek meg?
Lehet sötétre piszkolódott
ruhákat mosni tiszta vízzel?
Vajon a darázs érti, hogy
mi zúg a fejében?”
A középkor orosz ikonfestőjétől térben és időben látszólag eltávolodva, ugyanakkor a képzőművészet transzcendens jellegét erősítve, a magyar festészet egyik legismertebb darabjára irányult a figyelem, amikor Harsányi Attila színművész szuggesztív előadásában elhangzott Halmosi Sándor Mint a cédrus című költeménye.
,,Azóta sem ültettem fát, cserjét, külön járjuk/ a fásult világot és külön öleljük a puha kérgű,/ öreg cédrusokat. Mint vasárnap Selmecen,/ a Bányászati Egyetem botanikus kertjében./ Kettő elöl, hátul heten, egyik sem magányos./ csak a beszéd bolyong bennük is, és a szerelem,/ a Kálvária örök látványa. Nem mennek fel./ Együtt jönnek le minden zarándokkal.”
Aligha van a magyar képzőművészetnek magányosabb festője, mint a teljes elszigeteltséget választó Csontváry, aki a Magányos cédrus – eredetileg Egy cédrusfa Libanonból – című festményével nemcsak remekművet alkotott, de világszemléletét, önvallomását is kifejezésre juttatta. A Csontváry-életmű kulcsdarabjaként emlegetett alkotás vélhetően emiatt az erős spiritualitás miatt késztetett megannyi művészt arra, hogy saját kelléktárából válogatva, munícióval ellátva ,,válaszoljon” erre a festményre – mondta Kégl Ildikó a közönségtalálkozón. Ezt követően Halmosi Sándor saját előadásában élvezhette a miskolci közönség a Zarándoklás a cédrusokhoz Selmecbányán című poémát.
,,…Magánakvaló ember volt gégemetszett ráadásul / még az a gyermekkorában elsült lövés és még csak / nem is az iglói jelenet ami nem pont úgy volt / mert semmi sincs pont úgy ő maga volt az elhívó / ezért tudta mi az elhivatás mindannyian szellemi / központok vagyunk mindenki egy kis vatikán / egy állam az államban a gárdistákkal apparátussal/ kincstárral sixtus-kápolnával habemus papam / őszentséget a napra kitenni a fény mindenkit/ meggyógyít még az egészségeseket is/ fentről látszanak a cédrusok piramiskoronájuk irányba tesz” – hangzott el a festőgéniusz habitusát, hallucinációs élményeit, fájdalmát és egyedülvalóságát (is) megidéző versrészlet.
Megannyi kulturális kód, utalás szervezi a szöveget – hívta fel a közönség figyelmét a műsorvezető, ilyen a most elhangzott vers ,,őszentségét a napra kitenni” motívuma is. Ez a részlet direkt utalás Csontváry azon sürgönyére, melyet Ferenc József náthájának hírére küldött a kabinetirodának: ,,A királyt a napra kitenni. Csontváry.”
A cédrusversek keletkezéstörténete apropóján egy selmecbányai kirándulásra emlékezett a költő. A Selmecbányai Bányászati Akadémia előtt áll két cédrus, hátul a kertben további hét – ezekről szól a Zarándoklás-vers, de a környéken is vannak még. „A botanikuskertben jártam egykor, ahová a 19. század elején erdészeti oktatás céljából került a két atlaszcédrus, amelyek úgy 150 évesek lehetnek. Fiatalok még a maguk másfél évszázadával, hiszen a cédrusok nagyon hosszú életűek, 2-3000 évig is elélnek, sőt, Csontváry ötezer éves példányokat is említ – mesélt a költő, műfordító, hozzátéve, hogy Csontváry Kosztka Tivadar és a cédrus kapcsolata szimbolikus és misztikus volt, a fizikai világon túlra mutatott. – A verseimben több alkalommal is visszaköszönő iglói jelenet ennek a példázata, s egyben Csontváry személyiségét, erős küldetéstudatát is mutatja” – magyarázta a szerző. Maga a cédrus – mint motívum – a Gilgames-eposzban is szerepel, de a magyar mitológiában is meghatározó szerepe van.
Fecske Csaba, Filip Tamás, Károlyi Zsófia Dorottya
Eltávolodva valamelyest az ikonfestő és a Nap-út festő alakjától, a kötet további metafizikai érvényességű poémáiban mélyülhettek el a versértő olvasók. Ennek kapcsán beszélt arról a szerző, hogy ,,Rubljov és Csontváry fontos metaforái, motívumai, vízjelei, sorvezetői a kötetnek, de ez korántsem Rubljov- vagy Csontváry-kötet, sokkal inkább egy szöveg-napút, életsűrítés lényegünkről, belső maszkjainkról (belső ikon) és a világról, mint látható ikonosztáz.”
A Rubljov Rinpocse – A belső ikon gondosan tervezett kötet, mely úgy jeleníti meg a fényt, a Napút-motívumokat, hogy a sötétségtől sem riad vissza, az emberi gyarlóságokat is versbe foglalja. Ettől válik földi és égi szférákat egyszerre megnyitó szöveguniverzummá Halmosi Sándor költészete, amely sajátos absztrakciója a szerző belső ikonjának – mondta végezetül Kégl Ildikó.
A különleges atmoszférájú est, mely során a képzőművészet és a költészet harmonikusan simult egymásra, további felolvasásokkal, majd a költő és közönsége kötetlen beszélgetésével zárult.
