Három sing a jutalom

Az idei év végére jelenik meg Deák-Sárosi László gondozásában és B. Tóth Klára illusztrációival a Három sing a jutalom című székely kiseposz, ebből kínálunk ízelítőt.

Végső ének
 
127.
Magam is útra keltem,
Előttem a föld árka-bokra,
Nem nyugszom, míg nem leltem
Gyógyírt a százados átokra.
Láttam, hiába nyitok,
Visszanéztek tátogó arcok,
Mind megannyi mély titok:
Bűnök? Átkok? Szerelmek? Harcok?
 
128.
Nyelvük lehetett magyar,
Vagy bármelyik másik, idegen,
Csattant rajta az agyar,
S vonakodott némán, hidegen.
Bár olvashatnék szájról!
Rejtjelüknek kulcsát nem lelem,
Vagy betűzzek a tájról?
Égetni kezdett a félelem.
 
129.
Ez itt tán koldusapó?
Ő biztosan tud még valamit.
Jel gyúl néha, becsapó,
És nem robban, mint a dinamit.
Hány talányos figura!
Világuk világtalan verem.
Az tán a marhák ura?
Fel egyiküket sem ismerem.
 
130.
S hol vannak az istenek?
Tán egy-egy menő álruhában?
Mik bárkire illenek?
Akár a múltban, úgy a mában?
Ím itt egy bokor, égő!
Ki szólt most? S mit látok, káprázat?
Barát vagy ellenség ő?
Magamat hallom? Vagy mást, százat?
 
131.
Elkábít e zűrzavar,
S bár bujkál benne az igazság,
Ki egy hangot elkavar,
Maga marad csupán a gazság.
Keressem az „i” betűt?
És hogy el ne vesszen, leírjam?
S pontját, a kis méretűt?
A közös jelt sajátként bírjam?
 
132.
Zúgtak egyre az árnyak:
Színek, szagok, igék, szellemek;
Susogták rám a szárnyak
Mint megannyi élő műremek:
”Olvassuk meg, mit látok,
Írás hozhat csak nekünk békét;
Azzal szűnhet az átok,
Ki megírja a hét bűn ékét.”
 

133.
Másik meg tovább fonta:
„Én vagyok föld s marhák nagy ura,
Ki a határt megvonta,
Ki tudja, mi jó, s mi mensura.
Úgy érvényes az írás,
Ha előtte megmér hét próba;
Álld ki: ez elő-írás,
S aztán jöhetsz a kiadóba.”

Borítókép: B. Tóth Klára rajza