Ezek szerint

Érdekes volt megfigyelnem
magam. Végigcsúsztatta tenyerét
kicsi, megereszkedett mellén,
és lassan tovább hosszú dere-
kán, le a lapos hasáig. Nem va-
gyok felkenve. De utálom akkor
is. A kezdőbetűket a nevéből.
És mert szerette, nem tehetett
mást, mint meg akarta óvni
mindentől, amitől maga félt.
De nem a hasonlat, és nem is
holmi megszemélyesítés emeli
különleges megvilágításba őket,
hanem nyilván a Teremtő és
a teremtmény közötti viszony
csodálatos komolysága. Nem
az a baj, hogy nincs igaza,
hanem hogy nekem is igazam
van. Nem az, bizonyosan nem
az. Terontolában van a szét-
ágazás. Szent Ferenc intelmei
megerősítették és megvigasztal-
ták, így aztán minden jóra for-
dult. Gyerekkorában arra vá-
gyott, hogy szerzetesnek vonul
egy különösen szigorú és önsa-
nyargató rendbe, ahol hallgatá-
si fogadalmat tesz, és még ön-
magával sem kell beszélnie.
Most igazán kedvem lenne
mindenféle gonoszságot és csúf-
ságot mondani, de nem enge-
dem meg magamnak. Tacitus
szerint a jóslás nélkülözhe-
tetlen eszközei voltak a gyü-
mölcsfák ágairól vágott pálcák.
Mindezt igen szerényen, nyu-
godtan és tárgyilagosan mond-
ta el. Ez az a vállalkozás,
melybe minden reményét ve-
tette. A pincérek szaladgáltak.

A legtöbb utcának
két vége van. Kedvem
támadt a meztelen
napozásra. Ide
ez kell, az izzadsággal
emulziót alkot,
jó síkos leszel, ennél
jobb nincs, legfeljebb csak
megkarcol, de rendesen
megharapni nem tud.
Valahogyan mindig
úgy gondoltam, hogy
az élet legfőbb
ismertetőjele
a bizonytalanság.

Esetlenkedtem a fürdő-
ruhám levetésével. A gettó
bennünk van, olyan sokáig
laktunk benne, hogy belénk
költözött, mondta Franz. S itt
érdemes megemlítenünk, hogy
növények és állatok milyen
szokatlan hangsúllyal szere-
pelnek mindig az evangéli-
umban, főképp a példabeszé-
dekben. Forró nyár volt, tró-
pusi hőség. Ebből következő-
en véleménye szerint szóba
sem jöhet, hogy a villanyosság,
amely úgy jön létre, hogy a vi-
lág legparányibb részecskéi, a-
melyek Isten lényegét is
alkotják, egymáshoz súrlódnak,
szóval hogy emezt dróton
vezessék emerre meg amarra,
be a gyárakba, ahol aztán
arra használják, hogy gépeket
hajtsanak meg vele, amelyek
aztán húsgombócokat ereges-
senek ki magukból, vagy
példának okáért mustárt.
Nincsen írástörténész, aki
a rúnákról értekezve
elmulasztaná a Tacitusra
való hivatkozást. A herceget
sosem vonzotta a katonai
pálya, s csak családja nyomá-
sának engedve állt végül
a hadsereghez, örök gyűlöletet
fogadva az atyai ház iránt,
amely kötelezően előírta,
melyik családtagot a birodalmi
sakktábla melyik mezőjére
kell helyezni. Könnyű mondani.

Nem vágyom vissza a gettóba.
A fiatal férfiak elvándorolnak
Amerikába. Különben semmi
bajunk sem esnék, akkor sem, ha
megtudnák, mit tettünk. El akar
menni, de ismét visszajön. Józan
ember azt hihette, hogy ezek
statiszták, akik be vannak ta-
nítva, hogyan alakítsák a része-
get, de nemsokára ezek vezet-
ték, a buszt, hahotáztak, és
majdnem eltrafálták egymást.
Ezek szerint nem haragszik.

Hermann úgy volt a fiával,
ahogy az apák lenni szoktak,
nem értette, csak szerette.
Lidérces mű, mélyen az em-
lékezetembe rágta magát
az a jelenet, amikor
a láthatatlan ember hal-
doklik, és a teste lassan
láthatóvá válik. A nagy
kaméliacsokrot emelve tartja
kicsit, kesztyűs kezében, én
mellette állok, és el sem pil-
lantva még a beszélő arcáról,
az ösztön biztosságával érzem
magamon az idegen férfi
tekintetét. Aztán körbe-
fordult a tükör előtt, úgy
nézegetve a testét, mint-
ha valaki másé volna.