Bármilyen bizarrul hangzik történelmi-kultúrtörténeti távlatokban: a hidegháború és a (kezdeti) űrkorszak minden borzalmának bámulatra méltó művészi következményei voltak. Mintha az amerikai–angolszász, illetve a (szerencsére csak átmenetileg) szovjetizált szláv néplélek valami grandiózus szellemi jóvátételbe fogott volna: ha már mi követjük el a földön a legtöbb szemétséget, akkor mi fogjuk elkövetni a legjobb tudományos-fantasztikus irodalmat is. Bárhogy is közelítünk hozzá – akár Philip K.

Tetőtől-talpig fekete föld borította. Földdel borított karjai és lábai izmos, inas gyökerekhez hasonlítottak, nehéz volt a járása és minden pillanatban megbotlott. Hosszú szempillái leértek a földig. Choma elszörnyűködve látta, hogy vasból van az arca. Hóna alatt megfogták és megálltak vele egyenest ott, ahol Choma állott a varázskör közepén. (A szöveg az egyetlen ismert magyar fordítás az 1920-as évekből, szöveghűen, a korabeli nyelvi normáknak megfelelően közöljük. A szerk.)

Tetőtől-talpig fekete föld borította. Földdel borított karjai és lábai izmos, inas gyökerekhez hasonlítottak, nehéz volt a járása és minden pillanatban megbotlott. Hosszú szempillái leértek a földig. Choma elszörnyűködve látta, hogy vasból van az arca. Hóna alatt megfogták és megálltak vele egyenest ott, ahol Choma állott a varázskör közepén. (A szöveg az egyetlen ismert magyar fordítás az 1920-as évekből, szöveghűen, a korabeli nyelvi normáknak megfelelően közöljük. A szerk.)