Böszörményi Zoltán adventi hangosverse

Összetört forma vagy, magadban, és fájdalmad néma. Nincs a hanghoz közeg, és nincs, aki hallgassa. Tekinteted alatt elég a negyedik gyertya.

A templomhoz csak három kanyar az út. Rorátéra harangoznak.

Mozdony araszol a szomszéd falu felől. Sziszegésében unalom lobog. Zuhog a nagyenyedi állomáson, alszanak a bundás angyalok.

“A mindenmentes mennyországot, mint üveggolyót, megkapod.”

Az Irodalmi Jelen versösszeállítása ‘89 karácsonyának emlékére.

Hogy megszületik-e
az öröm és a szépség,
jövőnk igérete,

Csak egy szál fehér gyertya,
Hitem, pisla fény.
Szavad örök áldás,
Advent reggelén.

Különös volt ez az egész Apátok dolog. Mivel kíváncsi természet volt, nem sokkal karácsony után megtudta, hogy az Apátok a legtöbb esetben egész évben ott él a családdal, nemcsak ünnepekkor látogatja meg őket. Azt is megtudta, hogy az Apátokat ő apunak kell szólítsa. Javasolták neki az Édesapa szót is, de az valahogy nem illett bele abba a képbe, amit az Apátokról addig gondolt. Arra is rájött, hogy a karácsonyban mégiscsak a sütemények és a szaloncukor a legjobb, meg az, amikor nagytata mesét mond.

Minden ünnep
a múlt
jelen idejű ajándéka.