Mikszáthot soha nem kellett megszerettetni. Velem. Ott jár minden égen, földön, amint képes voltam megkülönböztetni a felhőt az akáclombtól, a kecskét a fecskétől. Mikszáth mesélt a tollfosztó asszonyok szájából, a tuskóásás közben pihenőt tartó, gőzölgő fejű férfiakéból, de a pap is Mikszáth hangján szólalt meg, a mezőőr is.​​​​​​​

A keleti pályaházba befutó vonatok mindennap hoztak vidéki fiatal embereket a fővárosba, akik azzal a szándékkal cipelték kézitáskájukat a Kerepesi úton végig, hogy itt megtelepednek, és lehetőleg irodalmi pályán keresnek hírt és dicsőséget. Szívdobogva és babonásan közeledtek a fiatalemberek a város közepe felé, amely abban a korszakban már nem a Szikszay féle vendéglőben volt, sem a Fiume kávéházban, hanem valahol a Nagykörúton abban a nagy kávéházban, amelynek címerében az amerikai sas lebegett.

Nem lehet tovább keresni azt, aki nekem egy rossz csókkal üzent. Mihályi Rozáliával nem beszélhetek, Mihályi Rozáliát nem vallathatom ki. Csak egyet tehetek, Mihályi Rozáliából megcsinálom az élet és csók múzsáját. Eléggé nem ismertem s eléggé belerondított az életembe. Különben is, ki tudja meddig kellene kereskednem, amíg megtalálnám azt, aki a szerelemről szomorú üzenetet küldött Kun Marcella által s az én férfiúi állatiasságom jutalmául? Nagyon szép koszorút vittem ki másnap, ragyogó délelőttön, a temetőbe, Mihályi Rozália sírjára. S akkor olvastam: Itt nyugszik Mihályi Rozália, élt huszonhat évet, béke poraira.

Debreceni félig jogász, félig újságíró, kissé csokoniaskodó életemből sikerült kiszabadulnom, s 1900 január elsején Nagyváradon kezdtem dolgozni egyik napilap szerkesztőségében és már véglegesen és hivatásosan hírlapíróként. Nemsokára a Nagyváradi Napló szerkesztője lettem, sokat írtam, de kevés verset, dacból, öntemetésből, mert hát költőnek lenni hóbortos és komikus dolog.

"Most kaptam egy füzetet Hegedüs Lóránttól. Pulszky Ágoston leánya egy nagy német orvosi folyóiratban komoly és nagy tanulmányt írt, hogy a magyar példákkal kiegészítse W. Lange-Eichbaum professzor tanulmányát a világhistória szifiliszes-zsenijeiről.
Szirmay asszony is a szifilisz áldozatának tekinti Adyt. Ő is téved."

Ady Endre is ellátja hasznos tanácsokkal a nőkkel kapcsolatban Juhász Gyulát, oldandó „beteges szenzibilitását”, ellátja, de milyen tanács adható egy szűznek, aki úgy akar maradni? A szüzesség a szenvedélye.

Szerencsés napot választanak Csinszka és Ady. 1914. június 28-án Gavrilo Princip legyilkolja a Monarchia trónörökösét és feleségét, a világ rájön, mennyivel nagyobb élvezet, ha mindenki háborúzik, mint amikor helyi csetepatékban rendezik a dolgokat: kezdetét veszi az első világháború. Ugyanezen a napon helyezi borítékba egy 36 éves költő (Ady) és 20 esztendős rajongója (Boncza Berta) óhaját, hogy össze akarnak házasodni. Ady beteg, egyedül van, Csinszka pedig igen vágyik rá, hogy Magyarország költő numero egy felesége legyen. 

"A címben megnevezett hölgy Nagyvárad szépe volt, míg egy szép napon oda nem érkezett Európa egyik leg­gaz­da­gabb embere, az ifjú Charles Rothschild, hogy meg­kér­je a ke­zét és azután magával vigye angliai kastélyába." – Sárközi Mátyás tárcája ízelítőnek legújabb lapszámunk második oldaláról.