A Petőfi Irodalmi Múzeum Nyári Fesztiváljának keretén belül június 26-a szeles, hideg estéjén Esterházy Péter olvasott fel új regényéből, Dés László klarinéton improvizált. Képes beszámoló a múzeum kertjéből.

Rágyújtana, de mindig csak a következőre, a másodikra. Így szól az orvosi verdikt. Akaraterőpróba. Az orvosok ezt nagyon értik. A következő (második, harmadik, ötödik) ingernél felcammog a heverő macskák mellett a napsütötte lépcsőn a szobába. Ott a cigaretta. Visszajön, leül egy szállal. Szájába veszi, lerakja, gyűrögeti. Vár. A következő erős ingernél újra feláll, a gyufa valahol hátul, a lugasból nem látszik. Egy gyufaszálat hoz, az asztalon lévő üres doboz oldalán meggyújtja, óvatosan, a széltől óvva a cigaretta végéhez illeszti, beleszív.

Hétről hétre kiváló kritikákat kapok bölcsészektől és nem bölcsészektől, és mivel magam az előbbi kategóriába tartozom, mindig félek, hogy elfogult vagyok. Ezért esik jól egy-egy fehér holló, aki szárnycsapásaival nyitogatja a szemem. Ha pedig úgy érkezik, mint az előbbi ritka, félénk turista, megkérdezem: mit mondana el magáról. Öt lányom van – válaszolja. Ennyi elég is, mert látom: szépen írja az életét. – Sultanus Beatus tárcája

"Nem szeretek mosolyogni” – mondja a kis zöldszemű hölgy komoran. „Nem is lenne semmi okom rá. Mint mindenkinek, nekem is két, legalább két leltáram van. Egyrészt az, amivel hülyítem magam, hogy minden rendben, végül is megvagyok, nem volt tragikus pechem, egészségi állapotom talán jobb is az országos átlagnál, esetleg tovább is élek a hazai átlag-életkornál.