Egyszer volt, hol nem volt, akkoriban, amikor még Szent Péter is itt bóklászkodott az Alföldön, történt, hogy a szegedi halászok között nagy volt a zúgolódás-morgolódás. Betért hát a tanyájukra Szent Péter, látni akarván, mi is az a nagy baj. A halászok befogadták őt is, akár a többi arra járó idegent. A szegedi nép mindig híres volt jó szívéről, vendégszeretetéről.