Miközben barátommal sétáltunk az éjszakai úton arra gondoltam, hogy az én álmom mindig az volt, hogy Magyarország egy hatalmas kert lesz majd. Virágzó, termő, erdős, tisztásokkal teli kert. A Hold élesen tűzött be a fák közé, a zsennyei kert fái már ott sustorogtak mellettünk, s mi elértük a „Szabadság teret”. Mi lenne vajon az igazi szabadság?
Nemde az, ha az ember hozzá méltó körülmények között élhetne és alkothatna, szerethetne, dolgozhatna és pihenhetne. Oly sok évszázad harca a magyar szabadságért, tulajdonképpen nem volt más, mint az emberhez méltó életért való harc. Az emberhez méltó életet csak a család és a családhoz méltó tér nyújthatja, melyben az élet kihajt, virágzik, és terebélyesedik.