– Azt akarja tehát mondani – kérdezte Saffredent –, hogy a nőnek nagyobb az öröme, ha a férjével hál, mint amekkora a bánata, ha megölik a szeme láttára?

Ne aludj nyugodtan!
Sebesebb, őrültebb lett e föld,
mióta vak fájdalmak űztek tova.

Böszörményi Zoltán és Szőcs Géza írásaival emlékezik az Irodalmi Jelen az 1989. február 21-én elhunyt Márai Sándorra.

Egész úton hazafelé
Azon gondolkodám
Miként fogom köszönteni
Rég nem látott kettes számú szülém.

A pálmalevelekkel borított Via Dolorosán a pápa gyalog ment végig. Szentföldi útjának ez volt a legkeservesebb szakasza. A szűk utcán összezsúfolódott tömeg áttörte a kordont, alig volt képes előrehaladni.

Össze lehet hajtani a kottát, le lehet csukni a spinét fedelét, a fehérneműs szekrények polcain az egerek elpusztíthatják a fehér selyemkendőket. A csőcselék feldúlhatja Versailles-t, a trianoni kastély összeomolhat, de a menüett – a menüett feltétlenül folytatódik, elszáll a távollévő csillagokba, s kering-pörög tovább, mint ahogy a mi hesseni fürdőhelyeken járt menüettünk is nyilván együtt van még, és tovább táncol valahol. Lehetséges volna, hogy nincs valamiféle mennyország, ahol a régi szép táncok és a régi szép barátságok tovább élnek?

Az MMA Kiadó a Csíksomlyói passió című színházi produkcióról jelentetett meg szép kiállítású kötetet. A színpadi műben Jézus szenvedéstörténetének mai értelmezését többek között Szőcs Géza Passió című drámai költeménye adja. A kötetben az erdélyi ünnepi előadásból vett szemelvények, a Berecz András által összeállított archaikus mesék és énekek mellett olvashatunk tanulmányt a ferences iskoladrámákról, és megszólalnak az előadás főbb alkotói. – Ízelítő a Szőcs Gézával, Vidnyánszky Attilával és Berettyán Nándorral készült interjúkból.

A Champs Elysées könnyben úszik. Könnygázgránátok füstjében, s e pillanatban, amikor ezt írom, 2018. november 24-én, szombaton délután, ágyúdörgés hallatszik a bulvár felől, ahol Ödön von Horváth oly furcsa halált halt.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc tragikus eseményeire Faludy György, Szőcs Géza, Zsille Gábor, Kovács István és Somlyó György írásaival emlékezünk.

Pillanatnyilag nem vagyok elérhető, de hamarosan keresni fogom.

Átadták az idei Janus Pannonius Költészeti Nagydíjat, valamint a műfordítóknak – egy magyar és egy külföldi alkotónak – járó elismeréseket. Yang Lian kínai és Clive Wilmer angol költő akár találkozhattak is volna korábban Londonban, emelte ki Szőcs Géza, ám erre most Magyarországon adódott alkalmuk. – Összeállításunk a pécsi és a budapesti eseményekről, gazdag képanyaggal.

„A költészet egy és egyetlen anyanyelvünk”

Pedig jó csapat volt ez, esküszöm.

Darkó Pista, Egyed Péter, jómagam, a kalandra mindig kész három.

Kertész Attila, Bréda Feri, a navigátorok.

Egy focicsapatnyi fiatalember.

Hattyúfutball.

Egyed a ravasz nyelvműves nemzedék egyik legnagyobb tehetsége, legkomolyabb ígérete, a legtöbbre hivatottak egyike volt.

Elbúcsúztak Kányádi Sándortól barátai, tisztelői, költőtársai és költőtanítványai a Petőfi Irodalmi Múzeum estjén, ahol suhogó lombok alatt, lassacskán enyhülő hőségben hallgathattuk az ismerős-kedves sorokat.

Erről a névrokonról, erről a fiúról, akit Brédának hívtak, mint egy brabanti várost, talán saját verssoraival mondhatjuk el a legfontosabbat, mely strófáról majd felismerhető lesz a hely, hogy hova temettük – ha jónak látjuk, hogy sírját ezekkel a sorokkal jelöljük meg.