"Nem hagylak magadra, rád hagyom a semmit: / egy menzesznaptárt, húst, és csontot is talán. / A lelkem most inkább elválna az ágytól, /hogy terítő lehessen isten asztalán." - Stiller Kriszta versei.

"Anyu mérgelődik, / hogy a mai lányok / hasa folyton kilóg a nadrág / meg a póló között, /  csuda, hogy nem kapnak / vesekövet és hólyaghurutot, / mindenféle húgyúti bajt, / majd ha felfáznak, / és hétrét görnyedve / véreset vagy gennyeset pisilnek, / akkor megnézhetik magukat." - Lackfi János versei.

"Ha elképzelünk egy vonalat, amely a rút, az undok, az ocsmány, az utálatos, a visszataszító és a förtelmes felől indul a vonzó, az utol nem érhetően szépséges, a meg nem haladhatóan gyönyörűséges és meg nem szerezhetően csodálatos felé: akkor, szomorú sejtésem szerint a tengely rosszabbik vége körül nyomorgunk, még a feleúttól is roppant távolságban – miközben fogalmunk sincs e lesújtó helyzetünkről." - Szőcs Géza  "A tenger Newbigginnél" verse és "Abszolút" című prózája.

„Pedig egyik hivatlanul, s imád a másik is. Bolondulok, ha csókolom, megőrjít, hogy csikis.”- Doktor Bárdos alabárdjalesújt Petőfire ésArany Janikára.

  "Dél körül, mikor az ég homályos halványkékje Oldja a várost, Gyorsabban párolog a változatlannak tűnő jelen, Szobahőmérsékleten." 

"Én makk királynőm, vár a kártyavár / hűs kertekkel, a csalogány ahol / óvó meséket édesen dalol, / a madárnyelvén csattogó madár." - ŞERBAN FOARŢĂ versei. 

"Ó, jöjjetek már vissza, kiszáradt a szemem, a szívem. Bánatban elfelejtek szeretni, azt hiszem."Czegő Zoltán versei 

"...ó jer, két combom dőre oszlopához,  / ahogy a tinta tapad tollvonáshoz,  / én úgy jövök, símára gyúrt papíron, / nyomasd belém a lírád és papírom / legyél, melyet örömmel zörgetek..." - írja Karácsonyi Zsolt Ámor háborúi című versében. 

A jajongás kiiktatva, a mellkas léceskerítésének szaggatása, a ruhák megtépdesése, hamu szórása elmarad.

"Nem kontinens, nem sziget, de süllyedni kezd ez a város, ami nem a semmivel, csak a nyugvó nappal határos."- Karácsonyi Zsolt verse.

Peter Geoffrey Paul Thompson versei – Sohár Pál tolmácsolásában

"Felhők ölén / szunnyadt remény: / - tán felriad." - Sz. Szécsényi Barbara három verse.

Salvatore Quasimodo Nobel-díjas olasz költő (1901–1968) 1961-ben járt Balatonfüreden Szabó György író társaságában. Látta a híres indiai költő, Rabindranath Tagore emlékfáját és olvasta verseit. Tagoréhoz hasonlóan ő is a füredi szívkórházban gyógyíttatta szívét.
 

mert emlékezni többé nem lehets persze, többé felejteni se.így záródnak az ajtók, ablakoks ekképpen nyílnak mind a semmibe.

Czegő Zoltán Isten malmai Víz zuhogott egyhangú igaz erővelDohogott minden a tető alattvalami ős-eleven ritmusbanZubogott a hulló vízfolyamemberi hang is vegyült a foghatóölbeli zajbaÉs az egész zakotát összefűztea ványoló négy sor fakalapácsameg az ősi magyar bütyköstengely kitartómindent rendbe s harmóniába fogó kattogása  Fölültem ágyamon az ismerősöm vízimalmábanNagyon figyeltem

 "A magyar nemzeti irodalom dicső kezdetei múlt idők setét homályába vesztek, ahogy egykoron egy dicső lantos zengette bárdján (vagy fordítva?) Más nézetek szerint azonban kezdetben mindjárt a folytatás következett. A magyar költészet mindenesetre közgazdaságtani jelenség. Még íróink sem voltak, de költeni már akkor is tudtunk (ezért van, hogy az államadósság egyidős a magyarsággal)." - Dr. Bárdos bárdolatlan régészeti leletei.
  

Végh Attila A kitömött albatrosz Madárforma szalmazsák. Porfogóegy barna tárlószekrény felső polcán.Üvegszemében a görbült folyosó,századfordulós járólap-minták.A pupillában nyitva felejtettablakot csapkod a szél. Végigvágaz emeleten, csigalépcsőt gondol,ki az utcára, fölisszák az épp betörtsarkvidéki légtömegek.Valahol Grönland fölött mostegy vándo

Király Zoltán Családterápia  nősülj meg, mondják barátaim, ha nem költőéletet akarsz élni.járdaszegélyen szivárvánnyal hálni.házasodjál, mondják,meglátod, a család biztonság.(persze az elváltabbak ettől tartózkodnak...)nem úgy, a heti két nő közt futkorászás,pénzigényes mikor-melyikkel-hova-megyek menedzselés. 

Fekete VinceVédett vidék Világvégi part  Tengerszem, szakítottam meg váratlanul a hosszú némaság utáni csendet és beledobtam egy kavicsot a vízbe. És a szó úgy zubogott elő, mint a váratlanul hirtelen feltörő forrás, mely nem apró csermelyek, gyenge erecskék összefolyásából, hanem egyből bukik ki a hegyből. Végig szeme se rebbent. Csak arca lett olyan, mint egy szürke, kiürült világv&eacute

Ármos Lóránd Bárcsak valamiért  Bárcsak valamiért újra lelkesednitudnék! Ezúton közlöm a világgal, hogy fekete kutya lettem ma reggel,sárgálló szemmel és nyáladzó szájjal. Bárcsak valamiért újra lelkesedni.Reggel az ingemet helyettem egy állat húzta fel magára. Szerintem veszett.(Nincs is kedvem már, csak csorgatni a nyálat.) Bárcsak valamiért újra l