Hús vagyok
Romlandóságomon osztozok veled
Akár a sírhelyen

A mártírság is egy vers, vigyázz,
el ne felejtsd majd, ha jönnek a rossz napok.

lelkünk nyugalma lenne ez a táj?
a készülődés a nagy tettre?
ugyan, drága barátom, rám ne várj,
Hit, csak add kezed a kezembe…

Voltam ki voltam
Szószaporító korban
Írógép-billegető.

Beköszöntött az új, a ’41-es évre virradó éjszaka.
Nővérét és az egész uluszt és az egész kalmük nemzetséget
Elviszik autókon, majd fűthető tehergépkocsikon Szibériába.
De vajon létezhet-e nélkülük a sztyeppei fű,
De vajon létezhet-e nélkülük a földön az emberiség,
Ha hiányzik bár egyetlen,
Sőt akár a legkisebb törzse?

Én is csak egy üres üveg vagyok,
Ami valaha teli volt.
Magamat is szívesen visszaváltanám.
Kitisztítanának,
Aztán újra megtöltenének valami finom itallal.

Simítsd csak arcod vissza, jóanyám
csupa vérző hús, szikrázó csont mögötte az idő.
A te gyönyörű orcád régóta rásimult a tájra,
két szemedből szivárog a Nyikó, a Küküllő,
homlokod mögött a Hargita
gyorstarlásos, málnavészes boltja.

de Isten
(aki maga is szingularitás)
nem tagadja meg tőle
a tagadás jogát

Az idő tartószíját magunkra kell kapcsolnunk,
nincs megállás,
összefúrt csontjaink zörögnek a huzattól

Havazás lennék, lengőn áldó,
gyűrött arcokra, földre szálló,
vigasztaló-nagy csöndes ének,
lélegzete a mindenségnek.

Lehetnék húsodon a bőr.
Propaganda, puccs,
káromkodás és kuss,
déli harangszó,
kabátot fogasra akasztó,
izgága nyúlvány.

világra, múltra az idő
kapuját szélesre tárja,
de az álmokat mégsem látja,
lenyomatát sem az elmúlásnak.

keresd magad a hóban
és az átmenetben, amikor
cseppfolyós, színtelen
semmi lesz a fehér végtelenből

Mint a tej, fut ki a völgyből a jóság,
a bűn
alkohollánggal, kékesen ég.

Ujjal érinted,
tenyeredre segíted,
még meleg és remeg az indulattól,

A halál után valójában semmi nem lesz más,
mint az életben vagy az álomban. Ugyanaz történik,
csak nem lineáris idősíkban éljük meg.

Öt érzékünk bizonyossága kevés,
csak a kérdés, a hatodik, segít,
mi végre a lobogás hamuágya.

A szavakból gondviselést tanulni
egérút a hitelesség elől.

egy bolond kakukkal
aznap
huszonkilencszer üzentél

Apácában lakozó művésznő (és fordítva), csuklyás kártyázók,
maszkos kurvázók… Meztelenül imádkozó zárdás kisasszony,
erotikus „antik” poszterre (később) vért köpő buja feleség, írók,
bohém megszállottak múzsája…