Mekkora csönd van.
Egyetlen gyűrődés
sem a tükrén, sem
fölgyűrődés a húsában.
Hegy lehet ez?
Hova lett belőle a
durvaság kőzuzaléka?

Ez itt a west-balkán
ez itt egy nyugati tér
itt nem történik késelés
itt nem történik tömeg
se verekedés
és nem törhet ki pánik
itt nincs tél
itt nincsenek halottak
itt nincsenek élők

 
nekünk kirándulni kellett
keringőzzünk az egyik kupacon
mondod
és táncoltok zenét képzelve hozzá
a talpalávaló megvan és roppan nagyokat
táncoltok pantomim közelkép 
önfeledt percekig

 
nincs szükségem harcra: nyerek
elhozom magamhoz a szerelmemet
készülök Istennek óriásnak erre a nyárra
sőt: tavaszra! nincs idő a halálra!

lassan és majdnem örökre foglak
meg kozmosznyi fogolynak
a boldogságot színes üveget
széttöröm: a boldogság leszek!

 
...Tollai csapkodnak, szíve dübörgő
     motor,
Mintha túl késő lenne, túl késő
Didereg az éterben
Dala egyre vadabbul és vadabbul kavarog
És az örvénylő napban
A pacsirta lassan elpárolog...
Acsai Roland fordítása

Mire ideér
a második hó
meg kell írnod
igazoló jelentésedet
az úristennek
honnan azok a véres
ujjlenyomatok a papíron

BOLDOG ÚJ ÉVET!

Író pedig írónak
Szemét ki ne ássa, -
Ne is legyen az idén
Napfogyatkozása
Jó erkölcs-, eszme-, hírnév-,
S előfizetőben.
Adjon Isten, ami nincs,
Ez új esztendőben.

ébredéskor
az álomfoszlányokban
van egy táj,
hol az anyag nem
szégyennel impregnált,
s végre istent talál
az online magány,
az imádság

 
Bora, Debreczeny György, Jász Attila, Jakatics-Szabó Veronika, Jónás Tamás, Lackfi János, Ladik Katalin, Láng Eszter, Nyerges Gábor Ádám, Palman Zsuzsa, Papp Tibor, Pinczés József, Rónai-Balázs Zoltán, Tóth Erzsébet, Tőzsér Árpád verseivel és képeivel kívánunk Boldog Karácsonyt minden olvasónknak.
Pinczés József: Karácsony

Én, Antonio Pusic kapitány,
Születtem 1760 decemberének egyik éjjelén,
Úgy döntöttem, hogy elhajózom innen.
Hogy eddig itt éltem, az csak a furcsa véletlen műve.
Sose gondoltam, hogy ily hosszan
Időzöm majd Raguzában... 
Szegedi-Szabó Béla Győrffy Ákosnak ajánlott verse

 
Amilyen a bőr alatti réteg. De ezt már írtuk.
„Hát szóval ilyenek az emberek, az ilyen
emberek, mint én is, megtudom, milyen is
vagyok. Milyen?”

„(...) Mindenhol  / hiányod robbant szét / bútort, gondolatot, / a mániám vagy! Lettél // az, / amennyit nem érsz: / egy városnyi emlék, / így álltál nekem össze // végképp Budapestté.”- Hegedűs János versei
 Kapcsolódó: Komor az égbolt, de nem üres – Hegedűs János Csodavárás című kötetéről

 
 
Bánt,
hogy nem lesz létemnek
emlékideje,
amiben leélhetné,
miként múlik a semmim örökké.

 
Gyülekezik a sötétség bennem.
Alig bírom kivárni már,
hogy végre megszülessen.
És helyet adhasson a fénynek.
(Jász Attila)

Csak egy kavicsot
mozdítottál el
és beomlott szívem fala.
Most a szavak kőfejtőjében
fekszem
betemetve.

a messzenyúló víztükör, amelytől
boldogság fogott el annyi festőt,
meg költőt: ez a mediterrán tenger,
körben fasor, a víz színén vitorlák,
az éggel összeérő Nagy Kék,
kegyelmesen nekünk rendelt s adott.
Gömöri György versei

A Nagy Zöld növény - kinek két karját kifeszítettem -
Úgy emlékeztetett valakire, s nem tudtam, hogy őt
Most elvesztettem vagy megmentettem. Nem tudtam
Hogy ki feszít kit, és ki menti őt és ki engem?
Weiner Sennyey Tibor versei

„Óda egy műamforához!” – írjad majd
Távoli korokban az én partom
Nem lebomló múltjáról – te ott,
Egy másik élet messzi partfokán,
Melyet talán még ki sem mosott
Semmilyen tenger ember
Által megkevert örvényeivel.
Weiner Sennyey Tibor három verse

„Pápán tanultam meg jól lovagolni
volt még ott néhány régi tiszt
aki értette dolgát Közben néha
azért írtam verset is Volt egy olyan
érzésem hogy nem látom többé Zsennyét”
Lapunk rendszeres, Londonban élő szerzőjének három versét és a versekhez írott kommentárját olvashatják
 

 
Apám egy seggfej. Hiába szeretem, hiába szeretett, hiába volt neki anyu, a hűség bőre, hiába voltam neki én, a gyerekek gyöngye, hiába Mari, a lányok korallja, hiába Zsuzsi, a hegyek ködfelhői, hiába Árpi, a penge éle, hiába Péter, útközepén jelzőtábla -- ő most boldogtalan.

"...milyen könnyű! Kr. u. 2010-ben, reggel nyolc
órakor. milyen jó ez. mint az idő, mint te.
hallgatni akarok, hogy legyen annyi, ami
a figyelemhez elég. a mosatlan parton
kapaszkodsz, kéz-közön."
Ayhan Gökhan versei