Vasárnapi recept - Vasárnapi levelek II/25.

Vendégségbe jött a Vörös Szalonba a Herceg és a Remete. Így tehát hajnalban kimentem a piacra, s a legfinomabb zöldségeket és gyümölcsöket válogattam össze, hogy elkészíthessem „Az élet szeretete” tepsis főételt, és „A gyermekkor emlékezete” névre daloló desszertet. Figyelem: vasárnapi recept következik. Hogy mik a hozzávalók?

Sok-sok paradicsom, pár kiló burgonya, paprika, csirkemell-filé, feta-sajt, két vagy inkább háromféle hagyma, tejföl, szigorúan extra szűz olívaolaj, illatos és jó nagy fejű gomba… és még ami eszünkbe jut.

Fűszernek mindenképpen használjunk majoránnát (Majmunka illatos kertjéből), oregánót, zöld fűszersót, kicsinyke pirospaprikát, s a gangon termelt rozmaringot és bazsalikomot. A desszerthez almát, körtét, diót, és galagonyamézet kell szereznünk. A galagonyaméz egyébként kiváló az érrendszerre, az agyra és a szívre, ezért ne legyünk restek, minden reggel egy kicsinyke kanállal megjutalmazni magunk, hogy sikeresen felébredtünk ezen a napon is. A mézben ugyanis mindig van valami a virágos mező sistergő boldogságából.

Az elkészítés legfontosabb eleme, hogy ha mondjuk kisebb kerülő után – virágos, presszó – végre olyan kilenc körül hazaérünk, akkor a vendégeinket kettő előtt semmiképpen ne hívjuk meg. Már csak azért se, mert akkor izgulni fogunk, hogy mindennel elkészülünk-e időben, holott a főzés legfontosabb része a szakács türelme. Alulról-felfelé építkezünk. Nem a tetőt csináljuk elébb meg, mint egyes profán helyeken, de nem is az alapot ássuk ki elsőként. Mindenekelőtt fogjuk a húst, megmossuk, feldaraboljuk, jól beolajozzuk, fokhagymagerezdekkel csiklandozzuk, és nevetésére fűszersóval válaszolunk. Ezt odébb rakjuk.

Ekkor kezdhetjük a kulimunkát. Megpucoljuk a krumplit, és a többi zöldséget. Nagyon fontos, hogy amikor ez a folyamat zajlik egy percig se felejtjük el mondogatni magunknak, most krumplit pucolok, nem kalandozok el, nem fáj semmim, nem vagyok szomorú, sőt boldog vagyok, hiszen legkedvesebb barátaimnak főzhetek, s ez kétségtelenül az élet nagy pillanatainak egyike.

Amikor elkészültünk a különböző zöldségekkel, akkor elővesszük a legnagyobb tepsit. Pihenünk kicsit. Elválasztjuk egymástól a sudra kétkezi és nehéz munkáját a művészettől. Mert, ami most jön, az az igazi művészet, s éppen annyi finomság és szépség van benne, mint a költészetben vagy a muzsikában. Elébb cikk-cakkban, elegáns kézmozdulatokkal szétterítjük az olívaolajat a tepsi alján. Erre egy réteg vöröshagyma karika kerül, aztán a felkarikázott burgonyák, majd pihenés, és Apollón hívása a helyes fűszerezéshez. Ez az alap. Erre kerülnek az eddigre már fényesen kacagó csirkemell darabkák, akiket örömmel ölelnek át a feta-sajt kockák. Ismét – de finomabbra vágott – hagymakarikák következnek, majd egy réteg burgonya, amelyre a szép szeletekbe felvágott gomba hull dicsőn. Egy korty citromfű tea, s máris folytathatjuk az ismételt fűszerezéssel, amire vastag karikákban tűzpiros paradicsom, majd további burgonyaréteg, hagyma és tejföl, majd újhagyma következik.
Amikor készen vagyunk lássuk be, hogy ez jó.

Gondoljunk szeretett meghívottainkra és dobjuk be a tepsit ezüstpapírral  leborítva – melyet pár óra múlva ne felejtsünk el még sütés közben eltávolítani – a sütőbe. Aztán a maradék paradicsomot szeleteljük fel, tegyük kis tálakba, öntsük le olívával, citrommal, kis sót szórjunk rá, egy vékonyka citromkarikát is biggyesszünk tetejére a sárga és piros vidám színhatása végett, s tegyük be a hűtőbe. Ezután fogjuk az almát és a körtét és kíméletlenül reszeljük le egy nagy tálba. Bármennyire is tiltakozik a gyümölcs, ne engedjünk Márai Sándor Füveskönyvében tett javaslatból, inkább tegyünk hozzá a magunk módján, tehát reszeljünk. Vagy ahogy a nagyok mondák: reszelj, s a haza fényre derül!

Miután megvagyunk a reszeléssel, a nagy tálba öntsünk galagonyamézet, facsarjunk fél citromot, és alaposan keverjük össze. Kicsi tálkákba szervírozzuk, a tetejét jól megrakva dióval. Ezt is berakjuk a hűtőbe. A főételt vörösborral kísérjük, míg a desszert alatt figyelmesen hallgatjuk, ahogy barátaink megnyílnak és gyermekkoruk legszebb emlékeiről kezdenek beszélni.

Ebéd után kint álltunk Virággal, a Herceggel, és a Remetével a pesti ház gangján, a Vörös Szalon előtt, s a szomszéd kislány - olyan két és féléves forma - bebújt egy kint felejtett szekrénybe. A Herceg nevetve mondta neki: „Gyere ki a szekrényből, Flóra!” – de a kislány csak nem jött ki. Ekkor utána mentünk. Ahogy beléptünk egymást követve a nagy szekrénybe Flóra után, láttuk, hogy egy lépcső visz tovább, felfelé. Fent a tetőn, pedig egy üvegházba értünk, ahol csodálatos, dús növényzet között, hatalmas virágok nyíltak. S hirtelen a virágokra kolibrik repültek, apró és kicsiny testükkel, változtatva színüket, rezegtetve testük, dobogtatva ezerszeresen kicsiny szívük.

Flóra ekkor jelent meg nekünk.