Az asszaszin álma - Vasárnapi levelek II/43.

Innen nézvést az asszaszin a terroristák elődjének tűnik, szektás fanatikusnak. Kortársaik titokzatos gyilkosoknak tartották őket, és rettegték, hogy az éjszaka közepén hozzájuk lopódzik be egy ilyen elvetemült harcos. Európa főleg Marco Polo sajátos emlékezetéből ismeri őket, és vezetőjüket: a Hegy Öregjét. A Hegy Öregje nem más volt, mint Haszán-i Szabah. A Tolnai Világlexikon még így ír róluk: „Az ifjút, aki belépett a rendbe, először is elkábították a kender leveléből készült hasis nevű bódítószerrel, amelytől elkábulva olyan kéjes gyönyörű látomásokat láttak, amilyeneket az ópiumhasználók is látnak. Amikor azután felébredtek a hasis okozta mámorból, akkor elhitették velük, hogy az alatt az idő alatt a paradicsomban voltak és oda csak akkor fognak visszajutni, ha a hitetlenekkel való küzdelemben pusztulnak el. A hasisról nevezték el őket hasisim-nak és ebből, formálták az Ázsiába jutott európaiak az asszaszin szót.” Mindez azonban nem visz közelebb az asszaszin álmához.

Vasárnap délelőtt sétálunk a Városligetben, és kiérünk a Petőfi Csarnokba. Bolhapiac van ott ilyenkor. Tiszta Kelet. A habverőből átalakított fejmasszírozótól, a múlt idők gyűrött emlékein át, egészen a távirányító bizniszig minden megtalálható. Az ember csak kavarog a hideg fényben, hangfoszlányokat, mondattöredékeket igyekszik elkapni, elvégre ez az amit ő gyűjt, akárha angyal volna, az emberek gondolatait kapja el. Néha sok lehet áthallgatózni egy másik emberbe, de itt, ahol az adás-vétel értékes lim-lomok, emléktöredékek felett zajlik, érdemes kissé megnyílni. Engedni, had áramoljon át rajtunk az éteri dünnyögés, az emlékek vétele és eladása felett érzett gyermeki öröm.
Valaki bogárhátú autót szeretne venni hamarost - már három esztendeje, egy japán lány húsvéti képeslapokat vesz a hatvanas évekből, két angol műmatyót a kendős asszonyoktól, egy szépséges magyar leány Albion ködös meséit kapja kedvesétől zenés szelencébe rejtve.

A hűs február homlokom simogatja a hangok forró zajában. A fény olyan éles, mint az angyalok éneke a sivatag legmélyén. Transzparensé kezd megint minden válni. És akkor meghallom egy tizenéves fiú érdeklődő hangját: „Mondja csak, az asszaszin van?”

„Van.” – jön a ráncos képű árustól a válasz, akit ha jobban megnézek épp olyan, mintha a Hegy Öregje volna. - „De várni kell. Most őrök járnak. Ha elmentek, akkor menj fel a lépcsőn. Piros kalapban ott lesz egy medve. A medvétől jobbra bordó ruhában egy szomorú asszony. Mond neki, hogy én küldtelek.”
Várunk kicsit, s közben követem a fiút. Megiszik egy teát, megnéz még néhány régi látcsövet, pár sportcipőt, és jópár kimondottan szép, ámde tompa tőrt.
Aztán felmegyünk a lépcsőn, hamarost meglátjuk a medvét, fején a piros kalapot, előlép a bordó ruhába öltözött szomorú asszony. Már a medvén meglepődtem, de az asszony csak elcsendesített. A tizenéves forma fiú pár lépéssel áll előttem. Hátranéz, s kérdi: „Te is az asszaszint keresed?” Bólintok.
A bordóruhás asszony int, hogy kövessük és belép a színpadra a függönyök mögül. A színpadon a vásári forgatag között már megjelentek a mutatványosok, a tűzköpők, a kígyóbűvölők. Megcsap a sivatag forró lehelete, s a februári hideg tovatűnik. A magyar zsibvásár helyén most a Kelet valamely virágzó piaca terül, s mi kavargunk a homoki porban követve a bordó ruhás asszonyt. A fiú néha ellenőrzi követem-e még, lépesei biztosak, és nyugodtak, nem fél az őröktől sem, semmitől, ő csak megy előre, és nekem se kell most semmi mást tennem.

Kis, szürkésbarna házak szűk labirintusában haladunk, mígnem ki érünk a zsibvásárból, s előttünk a nyílt sivatag.
A bordóruhás hölgy Hakim Bey szavait idézve beszél: „A zománcos csillogású sivatagon túl, az okker-ibolya-szürkésbarna-umbrabarna színekben játszó dombok közt, egy kiszáradt, kék völgy tetején, mesterséges oázisra bukkan az utas. A szaracén stílusú erődítmény rejtett kertet zár magába. Sziklába vésett lépcsők vezetik fel a kastélyhoz Hásszán-i Száboa, a Hegy Öregjének vendégeit.” – majd szélesre tárja karjait a végtelen sivatag felé mutatva az utat. A fiú bólint és elindul. Ő az asszaszint keresi, a földi mennyországot, melyet ha már egyszer elért biztos lehet, hogy oda újra visszatér.

És én? Én mit keresek a sivatag peremén? Egy asszaszin álmát kerestem a bolhapiacon, vasárnap délelőtt, és ezt találtam már megint.      

IRODALOM
Marco POLO emlékiratai
Hakim BEY: Az asszaszinek. I.n.: Hakim Bey: Autonóm területek. Káosz: Az Ontológiai Anarchizmus nyomtatványai. HELIKON – 2008/4. 346.o.
Assasin's Creed