Rembrandt és Joyce Triesztben – Részlet a naplóból

Egy szép szőke lány fotóztatja magát a kis hídon, a Canala Grande felett, James Joycetól csak pár lépésre. Nem a lányra jellemző, hanem az Ulysses szerzőjére az eset.
Horvát és szerb testvérkéim, akikkel tegnap éjjel hajnali háromig jártuk az éjszaka sikátorait még mindig szundikálnak, és lustálkodnak a motelben, pedig lassan delelőn a Nap. Én kétszer bejártam ma már a varost, feltöltöttem készleteim a holnapi túrához, végiggondoltam a konferencián eddig elhangzottakat, megbámultam legalább egy tucat csinosabbnál-csinosabb hölgyet. A mai penzumot tehát kevés híján teljesítettem. Persze fel kell még olvasni este a Cafe San Marcóban, de az akkor lesz, s most meg most van. "Most" pedig csak bámulom a vasárnapot és élvezem a ragyogást. Ez így helyes.
Eszembe jut, hogy tegnap éjjel (vagy hajnalban volt?) fent az óvárosban találkoztunk aranyos leszbikusok és szép meleg fiuk mámorosan vidám társaságával. Örültek a fiatal költök társaságának, s a gitárok húrjai közé csaptak. Az egyik legcsinosabb, szőke angyalka térdére csapta a gitárt, mikor meglátott, és David Bowie-számot játszott "Ziggy play gitaaar..." – o, ha tudná... gondoltam mosolyogva, s meghívtam őket ma estére, a Cafe San Marcóba. Ha eljönnek, ha nem... érdekes este lesz.
Bródy Sándor Rembrandtját olvasom, s folyton eszembe jár az az élő Rembrandt-kép, amit évekkel ezelőtt Bali szigetén, Lovina partjan láttam egy éjjel. Esténként kicsiny, de magas kézi kocsijával, leveses ember megy körbe ott, s a kis kocsi egyik végén lámpás villódzik, a másikon kicsinyke tűzhely tartja forrón a levest. Késő este volt már, újhold talán, az óceán alig-alig vibrált, az utcácska szélén messze fénylett csak pár lámpás. A leveses nagyot sóhajtva megállt a tér közepén, s a tűzhelyet igazgatta. Négy-öt helyi munkás érkezett, talán a rizsföldek veszélyes kádjaiban párolták magukat egész nap, s éhesen és fáradtan egy-egy tál leveshez álltak be a sötétben. Csak az arcuk bordó melegét és szemük ezüst örömét lehetett kivenni. E pillanatban hüvelyk s mutató ujjam segítségével keretet csináltam, s a kép sarkába odaírtam: Rembrandt.
Ki tudja? Talán minden költő festő is kell legyen kissé.

Trieszt, október 4., vasárnap