Sultanus Beatus: Kritikus nyulak - Tárca a kritikusokról
Recenziót a kritikus leggyakrabban saját magának ír, mert ma már azok közül is csak néhányan olvassák a kritika műfaját, akik művelik azt. Rajtuk kívül esetleg egy-egy félrekattintó vagy bátran lapozó olvasó időz el egy-két magasröptű, de talán terpeszkedő, arrogáns és szakmaisága miatt sokak számára érthetetlen írás fölött, hogy néhány mondat után évtizedekre elmenjen a kedve a folytatástól. A kritikus ezért úgy csúfolja a megcélzott közönséget, hogy átlagolvasó. Velük tehát nem is érdemes foglalkozni, mert valójában oly sokan, de jelenlegi tárgyunkat tekintve oly lényegtelenül kevesen vannak.
Akik pedig az ítészek közül még olvasnak, azokat nevezhetjük nem-átlagkritikusnak. A nem-átlagkritikusok a szakmai ártalomnál fogva leginkább azért bogarásznak vájtszemű vélemények után, hogy maguk is megkritizálhassák kollégájuk egy-egy levegőben lógó, idézetekkel, hivatkozásokkal vagy utalásokkal alá nem támasztott gondolatát. Ha viszont túl jól ismerik a tollforgatót, lehet, hogy éppen megveregetik a vállát, főleg, ha ez az ember felbecsülhetetlen értékű kapcsolati tőkével rendelkezik, ami megkönnyíti a nem-átlagkritikus életben maradási esélyeit. Ezt szakmai párbeszédnek becézik, és tulajdonképpen legfőbb szórakozásuk is az, hogy miként szűkítsék néhány tucatra a műfaj éllovasainak a számát. Ebben legnagyobb segítségükre gyakran egy-egy főszerkesztő vagy szerkesztő mutatkozik, aki acélos tekintettel válogat a vaskorszak alatt bebetonozott tollnokgárda kaméleonstílusú tagjai közül.
A nem-átlagkritikus egyik legfőbb tulajdonsága az önkritika hiánya, amely mindenféle jövőbeni kapcsolat lehetőségét kizárja az átlagkritikussal és az átlagolvasóval. Az átlagkritikust ez nem nagyon zavarja, mert ő csak ír, de nem olvas, így szakmai féltékenység vagy bármilyen szakmai fogyatékosság hiánya nem merülhet fel benne. A legátlagosabb közülük még saját szövegével sem bajlódik túl sokat, csak nekifutásból gépel, egy-egy féldeci és kávé után, tévénézés, videójáték és szex közben. Nehéz elhinni, de ő még az ártatlanabb típus, mert talpraesettsége révén bármikor képes az átlagolvasóval olyan könyvekről is órákat csevegni, melyeket csak üzletek kirakataiban vagy egy földalattin utazó nő kezében látott.
Korunk ítészeinek a fentiek csak apró szépséghibái, mert a műfaj egyik legnagyobb gondja manapság, hogy a kritikusok gyávák, mitöbb: beszari alakok. Szakszavak mögé bújva fedik el haláltekintetüket, és bár baráti társaságban bátran kimondják, hogy a „köcsög magáról szarul ír”, papírra nem mernék vetni soha. Mert félnek lemenni kutyába. Féltik a presztízsüket, a szakmai múltjukat és jövőjüket, ezért inkább mellébeszéléssel ütik el drága idejüket, megfeledkezve arról, hogy az olvasó tudományos frázisok helyett élénk, laza, szórakoztató és figyelemfelkeltő, emellett rövid és frappáns kritikát szeretne. Rövidet, hiszen a világ ma már közhelyek nélkül is rohanó. Frappánsat, élénket, lazát, mert egy kritika reklám is, melynek fel kell vennie a versenyt a vizualitás villódzó világával. Szórakoztatót, mert az átlagolvasók többségének nem munka az irodalom, hanem szórakozás. A mai tollnokoknak tehát nincs bátorságuk napi szar vers blogot indítani, hogy kimondhassák átlagvéleményüket elegáns átlagmondatokkal. Ezért inkább megmaradnak fontoskodó álszenteknek, akiket bár senki sem olvas, mégis mindenhol megjelennek.
Legnagyobb szerencsénkre a kritikus ritkán olvas tárcát, így aztán végső soron nem kell neki nyelvet nyújtanunk, fityiszt mutatnunk, és más hasonló módon kimozdítanunk megszokott világából, hanem az átlagolvasóval összekacsintva belenyugszunk, hogy milyen különleges helyzet átlagosnak lenni.
Kapcsolódó:
"Sultanus Beatus writes in the literary portal Irodalmi Jelen that Hungary's literary critics are a bunch of cowards who do nothing but beat around in the bush: "Critics write reviews for their own pleasure nowadays, because not even other critics read what they write...." - A "Kritikus nyulak"-ról angolul.
"Das Gros der Literaturkritiker ist überängstlich und redet um den heißen Brei herum, meint Sultanus Beatus auf dem Literaturportal Irodalmi Jelen: "Rezensionen schreibt der Kritiker zumeist für sich selbst, da Kritiken heutzutage nicht einmal mehr von denjenigen gelesen werden, die Rezensionen schreiben...." - A "Kritikus nyulak"-ról németül.
Itt olvasható a tárca folytatása: A kritikus nyulak kiugratása 1.
