Göncz Árpád születésnapja
Február 10-én üli nyolcvankilencedik születésnapját egy nyolcvankilenc éves életfogytos író, fordító. Számos díjat kapott emberi és irodalmi eredményeiért. Mint fordító és szabadúszó író többek közt a József Attila és a Premio Mediterraneo díj tulajdonosa. Egy regény, egy novellagyűjtemény, és számos dráma szerzője; közülük a következő kötetetek angolul is megjelentek: Magyar Médeia; Pesszimista komédia; Perszephoné. Száznál több regényt fordított magyarra főként angol és amerikai szerzőktől. Csak mondom a születésnapon, hogy tudjuk.
Göncz Árpád 1922. február 10-én született Budapesten értelmiségi családban.
1944-ben szerzett diplomát a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán.
A tanulás mellett 1939 és 1944 között az Országos Földhitelintézetben dolgozott.
1944 februárjában behívták katonának, de 1945-ben megszökött Németországba vezényelt egységétől.
A Magyar Diákok Szabadságfrontja Táncsics zászlóaljának tagjaként részt vett az ellenállási mozgalomban.
Többször került szovjet fogságba, de mindig sikerült megszöknie.
1945-től a Független Kisgazdapárt tagja. Először az FKgP ifjúsági szervezetének, a Független Ifjúság budapesti szervezetének elnöke és a Nemzedék című lap felelős szerkesztője. Később a párt parlamenti csoportjának titkára, Kovács Béla személyi titkára, valamint a párt főtitkára.
Az FKgP feloszlatása után előbb segédmunkásként dolgozott, majd volt hegesztő és csőlakatos.
1952-ben beiratkozott a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre (GATE), ahol négy évet végzett el.
A forradalom alatt a Magyar Parasztszövetségben dolgozott.
November 4-e után részt vett a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom által benyújtott memorandumok elkészítésében és az indiai követségre juttatásában.
1957 februárjában segített külföldre juttatni Nagy Imre A magyar nép védelmében című kéziratát.
1957 májusában letartóztatták.
A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1958. augusztus 2-án életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte a fellebbezés lehetősége nélkül.
1960 márciusában részt vett a váci éhségsztrájkban.
1963-ban amnesztiával szabadult.
A Veszprémi Nehézvegyipari Kutatóintézet szakfordítója, majd 1964-től a Talajjavító Vállalat dolgozója lett.
Megkísérelte befejezni a GATE növénytermesztési karán az utolsó évet, de kizárták az egyetemről.
1965-től szabadfoglalkozású író, műfordító.
1988 májusában a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd a Szabad Demokraták Szövetségének alapító tagja.
1988–89-ben az SZDSZ ügyvivője.
1989–90-ben az SZDSZ Országos Tanácsának tagja. 1988-ban a Történelmi Igazságtétel Bizottság alapító tagja, később alelnöke.
1989-től az Emberi Jogok Ligája budapesti tagozatának ügyvezető elnöke.
1989-től 1990-ig az Írószövetség elnöke, majd tiszteletbeli elnöke.
1990. májusától országgyűlési képviselő.
1990. május és augusztus között az Országgyűlés elnöke és ideiglenes köztársasági elnök. 1990. augusztus 3-án (Antall József és Tölgyessy Péter, azaz az MDF és az SZDSZ vezetői közötti kompromisszum értelmében) megválasztották a Magyar Köztársaság elnökének. Országgyűlési mandátumáról lemondott, párttagságát szüneteltette. 1995-ben újabb ötéves időszakra választották meg, posztját 2000. augusztus 3-áig töltötte be. Ugyancsak 1995-ben megkapta a NOB Olimpiai Érdemrend arany fokozatát. Tíz éves elnöki periódusa alatt végig kimagaslóan vezette a politikai népszerűségi listákat. Visszavonulása után 2000-ben Budapest díszpolgárává avatták. 2002-ben megkapta a Nagy Imre-érdemrendet, 2009-ben pedig a Húszéves a Köztársaság Díjat.
Isten éltesse!
