Konzervatív forradalmár a menedzservilágból

Soha nem jártam még a Raktár Bárban, utána kell tehát néznem, hol is van, milyen hely is lehet. Hercegprímás utca, Lipótváros. A földrajzi elhelyezkedés már önmagában is elegendő információ ahhoz, hogy felvegyek legalább egy hosszú ujjú inget. A „No dress code” mondatot próbálom ellentétesen értelmezni, valahogy úgy, mint az egyszeri álláskereső az ügynöki hirdetések visszatérő kijelentését, miszerint a megpályázott állás „nem ügynöki munka”.

Gyorsan kiderül, hogy jó döntés volt feliratos póló vagy mondjuk kapucnis pulcsi helyett sötét ingben érkezni – a Raktár Bárban mindenki elegáns, főleg egy elsőkötetes író könyvbemutatójához mérten, amelyet könyvesboltban vagy szerényebb romkocsmában könnyebb elképzelni. Kötter Tamás mindennapjaihoz azonban illik ez az elegancia, a Rablóhalak szerzője ugyanis civilben üzletember, egy ügyvédi iroda alapító társtulajdonosa.

(Balról jobbra) Mészáros Sándor, Kötter Tamás, Szécsi Noémi és Márton László

Hogy az irodalmi életben is el tudjuk helyezni a szerzőt, Mészáros Sándor elmondja: maga Tandori Dezső érdeklődött az íróról telefonon, miután olvasta Kötter szövegeit. Ez a tény önmagában komoly dicséretnek számít az elvonultan élő költő részéről. Kötter amúgy írói példaképként az üzleti élet szereplőit élethűen ábrázoló Bret Easton Ellist említi, de szóba jön a nemrég Magyarországon megfordult Michel Houellebecq is, akivel volt szerencséje személyesen találkozni.

Az üzletemberként irodalmi babérokra törő Kötter Tamás a Werk Akadémia növendéke volt, köszönetet is mond tanárainak, a mellette helyet foglaló beszélgetőpartnerein, Szécsi Noémin és Márton Lászlón kívül Cserna-Szabó Andrásnak és Réz Andrásnak. Bár hivatalosan az akadémián tanult írni, Márton László szerint az írás alapvetően nem tanulható, Tamás a saját erejéből jutott el idáig – érett szerzővel volt dolguk, akinek a tudását csak csiszolgatni kellett. Ezt erősíti meg Szécsi Noémi is, aki örülne, ha több ilyen szorgalmas, lelkiismeretes diákjuk akadna.

Márton László: az írósikolákban a lényeget nem lehet megtanítani

Kézenfekvő Mészáros kérdése, hogy sikeres üzletember miért kezd el írni. A válasz is kézenfekvő, a fiatal vállalkozók rétegéről, az üzleti életről, a felsőközéposztályról, vagy ha úgy tetszik, a felső tízezerről kortárs magyar írók nem szoktak írni, érintetlen tehát ez a terület, senki nem emelte még be az irodalomba. Emellett munkált a szerzőben a bizonyítási vágy is, hogy az irodalmi élet kívülállójaként ő is meg tudja csinálni azt, amit mások.

Viszont míg irodalmi berkekben kívülállónak tekinthető, az üzleti világban otthonosan mozog, bennfentesként tudja ábrázolni a yuppie-k hétköznapjait ugyanúgy, mint éjszakai életüket, amely szerinte a Liszt Ferenc tértől addig a Raktár Bárig terjedő területen zajlik, ahol most éppen mi is üldögélünk. Benne él ebben a menedzservilágban, látja az árnyoldalait, de nem fogalmaz meg róla éles és egyértelmű kritikát.

A Rablóhalak szerzője belülről ismeri az üzleti szférát

Mészáros szerint egyáltalán nem baj, ha az író nem akar moralizálni, mert míg az őt megelőző generációk, a hatvanas-hetvenes évek olvasóközönsége „kajálta” az erkölcsi útmutatást, napjaink irodalmára kevésbé jellemző az ítéletmondás. Ahogy a szerkesztő fogalmaz, Kötter konzervatív forradalmár. Ráadásul a magyar irodalom alapvetően a múltba néz, a művek ritkán szólnak a jelenről. Bár Mészáros és Márton egyaránt úgy érzik, ők maguk már nem fogják megtudni, hogy ötven év múlva mit mond majd az embereknek a könyv (nyilván teljesen mást, mit ma), de hogy akkor is fontos lesz, abban biztosak.

Szécsi Noémi szerint fémes csengésűek Kötter szövegei, amit a felolvasott részlet is alátámaszt. Dokumentálja a jelen egy általa ismert szeletét, a mai társadalmi elit életét. Ezt a törekvést pedig egyáltalán nem teszi ellenszenvessé, hogy olyan világban élünk, ahol a szűk elitet hatalmas szakadék választja el a közepes vagy alacsony színvonalon, szegénységben és mélyszegénységben élő, sokkal szélesebb rétegektől, és többen tartják fontosnak utóbbiak problémáit.

Szécsi Noémi: Kötter szövegei fémes csengésűek

A könyvbemutató után a pincérlányok bort kínálnak körbe, a mellettem álló kolleginával elfogadunk egy-egy pohárral, visszafogottan fogyasztunk a vendégek részére a pultra kitett süteményekből is, aztán továbbállunk. A bár valószínűleg nem a legolcsóbb hely a városban, erről azonban nem szeretnénk megbizonyosodni…

Szöveg és fotók: Szarka Károly