Ugrás a tartalomra

 

Szakács István Péter: Képtelen kívánság

Maga az? Miért jött vissza a határidő lejárta előtt? Hát nem megesküdött, hogy ha aláírom a szerződést, nem fog többet zaklatni? Mondja, mi a francot akarhat még tőlem! Micsoda?! Hogy meggondolta magát?! Hogy felejtsük el az egészet?! Már megbocsásson, de ez még viccnek is rossz egy olyan több ezer éves cég menedzserétől, ahol a legrafináltabb módszerektől sem riadnak vissza a kitűzött cél elérése érdekében. Még ha én, a csóró ügyfél jönnék azzal, hogy többet is kérhettem volna cserébe! Vagy, hogy kurvára megbántam már ezt az egészet! Látja, kapásból tudnék kifogásokat találni… Én azonban szavatartó partnerként vállalom a szerződésbe foglalt kötelezettségeim betartását. Joggal elvárom tehát, hogy maga is így cselekedjék. Igen, igen, jól értette. Haladéktalanul meg akarom kapni azt, amit ígért. Hogy ez képtelenség?! Már hogy volna az? Hát nem maga hajtogatta azt, hogy kívánhatok bármit a lelkemért cserébe?! Most mondja meg őszintén, de tényleg tutira frankón, ugye nem sajnálja tőlem az irodalmi Nobel-díjat. Hogy szó sincs erről?! Akkor meg mi a probléma?! Csak azt ne mondja, hogy nem tudná rávenni a bizottság tagjait, hogy rám szavazzanak! Tessék?! Hogy nem ez a gond?  Hogy már jó néhány esetben közbelépett, de ez maradjon köztünk? Nyugi, nem fog eljárni a szám. Nem kell nekem semmiféle lista, én is tudom, milyen kényes dolog az üzleti titok. S azt sem akarom, hogy újraírják az irodalomtörténetet… Azt azonban belátja ugye, hogy egyáltalán nem voltam mohó, amikor az ajánlatával fölkeresett? A lelkemért cserébe akár azt is kérhettem volna, hogy legyek teljhatalmú államférfi vagy dúsgazdag üzletember. Én azonban született szerény vagyok, s megelégszem a Nobel-díjjal. Tessék? Hogy mondta már, nem a díjjal van a probléma? Hát akkor mivel? Talán azzal, hogy előrelátó emberként hozzáértést is kértem magától, hadd ne terjeszthessék rólam a céhbeliek, hogy az ördög járta ki nekem a legnagyobb nemzetközi irodalmi elismerést? Magának ez igazán semmiség, elvégre magára bízta a tudás fáját az Úr. Tessék? Hogy ezek a szerződésbeli pontok igazán potomságok?  Na látja, végre valamiben egyetértünk. De akkor az ördögbe is (bocs a személyeskedésért!), miért akarja a szerződést egyoldalúan felbontani?! Mert az utolsó pontban megfogalmazott kívánságomat nem tudja teljesíteni? S ezt miért nem mondta előbb? Micsoda?! Hogy akkor nem figyelt oda, mert már elkönyvelte magában a sikeres tranzakciót? Szóval előre ivott a lelkem bőrére?  Ezt nem mondhatja komolyan, pont maga, akinek annyi tapasztalata van már az efféle üzletkötések terén… Már nem emlékszem, mit is tartalmazott a szerződés utolsó pontja? Hogy olvassák is el a könyveimet? Mit beszél?! Hogy ezt a kérést képtelenség teljesíteni?! Hogy manapság a legrafináltabb ördögi trükkel sem lehet olvasókat toborozni?! Tessék?! Hogy van egy másik ajánlata? A lelkemért cserébe megszerzi nekem a világ legszebb nőjét?! Magának teljesen elment az esze! Mit érnék én vele? Állandóan csak azt hajtogatná nekem, hogy miért nem lett belőlem menő politikus vagy sikeres üzletember, s közben az irományaimat is egyfolytában csak kritizálná.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.