Picasso és Pogi néni: megelevenedő képek

Kettős élményt nyújtott a Kieselbach Galéria Kép/Hang/Szó című rendezvénye: egy páratlan értékű magyar festészeti tárlaton Garaczi László, Parti Nagy Lajos és Tóth Krisztina képekre komponált írásait hallgathattuk meg.

Bátran állíthatjuk, hogy a Kieselbach Galéria péntek esti, felolvasással egybekötött tárlatán csak a legkipróbáltabb irodalom- és festészetszeretők vettek részt, és abból is a legrátermettebbek maradtak a műsor végéig. Odakint kis híján negyven fok („A legalkalmasabb idő a felolvasásra” – jegyezte meg tréfásan Parti Nagy Lajos), odabent valamivel kevesebb, de a tömegben – száz-százhúsz fő biztosan összegyűlt a nem túl nagy teremben – megközelítette a kinti hőmérsékletet. Székekkel nem tudott szolgálni a galéria (mosdóval sem), így nagyjából a művészet Iron Man versenyévé alakultunk – aki kidőlt, gyorsan távozott. 

Rengetegen eljöttek. Fotók: Vörös Dávid

Mindezek ellenére a kitartók jutalma nem maradt el, és most nem a műsor végén felszolgált hideg frissítőkre gondolunk – bár arra is –, hanem arra a pazar festészeti válogatásra, amelyet a galéria felvonultatott. Egy magángyűjtemény darabjai kerültek a falakra, melyeket „a gazdasági válság éveiben egy fiatal üzletember épített fel” – tudtuk meg a tájékoztatóból. Hogy ki ez a titokzatos gyűjtő, az rejtve maradt, de tény, hogy az illető a 20. századi magyar műgyűjtés legrangosabb kollekcióját válogatta össze. Korábban sosem látott alkotások, Aba-Novák Vilmos, Anna Margit, Bálint Endre, Barcsay Jenő, Kondor Béla, Márffy Ödön, Szőnyi István, Vajda Lajos, Tóth Menyhért, Veszelszky Béla remekművei vonulnak fel a tárlaton, de még számos más művész festményét is megcsodálhatjuk. A kiállítást és az elhangzó műveket Juhász Anna, az est háziasszonya ajánlotta a közönség figyelmébe. A több mint kétszáz darabos válogatás önmagában is feledhetetlen élmény, de ez most kiegészült az irodalom élvezetével is: Garaczi László, Parti Nagy Lajos és Tóth Krisztina képekhez komponált írásait hallgathattuk meg. 

Juhász Anna és Kieselbach Galéria képviselője köszöntötték a hallgatóságot

Volt, aki egy-egy konkrét festményt használt az írói fantázia meglódításához, s volt, akit úgy általában a festészet ihletett meg. Ne számítsunk persze veretes, fajsúlyos szövegekre, a kánikulai fülledtség épp elég súllyal nehezedett a hallgatóságra, így az írók inkább levették a terheket az alapvetően könnyed, játékos futamokkal, melyeket – a Hadik Kávéház programjairól már jól ismert – Lukács Miklós cimbalomművész játéka oldott tovább. Parti Nagy Lajos nyitotta a sort egy verssel, melyet „Országh Lili halas képei ihlettek” – vezette fel a költő-író A hal éji énekét, majd felolvasta a mottóként szolgáló „ál-Szabó Lőrinc”-futamot: „A szája árva, két morás, / ab ovo csönd és elvonás, / vízmélyi hosszú pá. / Ezzel kezdődik el / a néma hal. // A két szeme pirrichius, / pici, sebes és kisfiús…” A java csak ezután jött a csengő-bongó, pergő szókavalkádnak, melyet, ha leírva látunk, az egy-két szavas sorok alkotta versszakokból függőleges halformák rajzolódnak ki. 

Parti Nagy Lajos rímelt, ritmizált

A verset próza váltotta: Tóth Krisztina első felolvasásában Ámos Imre „Vitorláshajó” című képe elevenedett meg egy férfi történetében, aki elmondja terapeutájának: huszonhét éve növekszik egy daganat a testében. A pszichológusnő arra kéri, próbálja vizualizálni és konkrét képben megragadni ezt az amúgy abszurd elképzelést. A férfi, aki képtelen kigyógyulni hajdanvolt szerelméből, egy vitorláshajóként látja meg maga előtt a szöveteiben fészket vert rákot, amely közös múltjuk egy emlékezetes pillanatát őrzi. A líraian szép végkicsengésű novellában áthajózhattunk képzelet és valóság, élet és halál vízválasztóján – hogy aztán Garaczi László egy egészen más hangulatú novellájába csöppenjünk. A rá jellemző fanyar, groteszk, szürreális történetben hősének egy váratlan hangyaáradattal kell megküzdenie, melynek kivitelezéséhez az interneten virágzó vegán közösség tagjaitól kap ötleteket. Az már a hallgatóság feladata maradt, mely alkotásokat tudja társítani a képi szimbólumokban tobzódó novellához, amely maga is leginkább egy szürreális festményre emlékeztetett. 

Garaczi László és a Hangyasuttogó

Egy kis cimbalommuzsika után a második körben Parti Nagy és Garaczi is általánosságban, a képzőművészet felől közelítettek az irodalomhoz, és – bár nem beszéltek össze – mindkettőjüket a „képrombolás” témája ihlette meg. Parti Nagy az Ernst Lajos teremőre című elbeszélésben megalkotta a gondolataival teremteni képes, különleges képességű teremőrt, aki sok év múltán bevallja Ernst Lajosnak, mit művelt Manet egy képével, ahol két fél citromot „bűvölt egybe” a tekintetével, miután gyötörte a gyomorsavtúltengés. Garaczi László A Picasso vérszemet kap című, nem kevésbé abszurd történetben egy „anti-képzőművész” Picasso alakját vázolta fel, aki a város Csikágó-szerű negyedében arról kapta becenevét, hogy bicskájával művészien cifrázta ki a lányok arcát. A sors fintora úgy hozza, hogy Picasso egy galériában köt ki teremőrként, ám ő lesz az az őr, aki a képekre soha nem néz, csak a földet bámulja. Aztán egyszercsak, mint a cím is sugallja, vérszemet kap – innentől az olvasó fantáziájára bízzuk, mi történik a festményekkel. Zárásképp Tóth Krisztina Pogi néni című kedves és megindító történetét hallgathattuk meg a kulturális rendezvényekről oly ismerős pogácsagyűjtő nénik egy „prototípusáról” – melyet az író elmondása szerint Csernus Tibor „Kenyerek” című képe ihletett. 

Tóth Krisztina Pogi néniről mesélt

A felolvasások után nem maradt más, mint hogy elvegyüljünk a pazar képválogatás erdejében – csak ekkor fedeztük fel, hogy a teremből, ahol a műsor zajlott, még több kisebb helyiség is nyílik, s ezeknek a falán éppúgy a földtől a plafonig függenek a 20. századi magyar festészettörténet remekei.

További fotók a galériában!

Laik Eszter

A képekért köszönet illeti Vörös Dávid fotóst és Juhász Annát

A cikkhez tartozó galériában Laik Eszter fotói