Valentájn

Szia, Kutyafül, merre vagy. Ja, akkor még mindig nem hazafelé. Hát persze. Nem, egyáltalán nem duzzogok. Hozzál újságot lécci, ha úgyis megállsz a benzinkútnál. Talán az még belefér, hogy megállj, ha már… Mondom, hogy nincs semmi bajom. Jó, hát igenis, van bajom, ha már így feszegeted, akkor megmondom. Most már többedszer fordul elő, hogy próbálgatlak, és ma például tizenhat óra tizenöttől tizenhat negyvenig ki voltál kapcsolva. Tizenhat tízkor még tudtalak hívni, akkor ki is csöngött, hagytam is egy üzit, amire nem hívtál vissza, na mondom, megpróbálom még egyszer. Öt perc múlva próbáltalak, na akkor már egyből a síp meg a rögzi. Akkor nem hagytam új üzenetet, viszont tizenhat negyvenötkor újra megpróbáltalak, és akkor már be voltál kapcsolva, nem volt rögzi, tehát te visszakapcsoltad közben. Ez alapján hagytam neked új üzenetet, hogy mi a helyzet, Kutyafül. És akkor te erre nem reagálsz, és most meg van tizenhét óra húsz, na én eddig bírtam, hát azt elismerheted, hogy ehhez már kötélidegek kellenek. Várj, ne szólj közbe, lécci.

Na, a lényeg, hogy tegnap, amikor tökugyanez ment, csak akkor nem tizenhat tizenöt és negyven között voltál kikapcsolva, hanem kábé húsz és ötven között, de én az üzcsiket ugyanúgy hagytam, akkor legalább a második után visszahívtál, bár mondjuk eltelt majdnem fél óra, na de tegnap még visszahívtál. És ha visszafelé haladok az időben, akkor tegnapelőtt ez a délutáni kikapcsolt időszak, hogy egyből a síp és rögzi, ez még egyáltalán nem volt. A múlt héten pedig még üzenetet sem kellett hagynom, mert te fölvetted folyamatosan. Érted, hogy mi ebben a pláne? És akkor azt gondolom, hogy na majd ma, mert arra azért mégiscsak odafigyel a Kutyafül, hogy milyen nap van ma, ezt csak nem felejti el, de nem, ő hagyja, hogy sokkos állapotba kerüljek…

Persze, te mindig épp elfoglalt vagy, de most rólunk van szó, nem fogod fel a jelentőségét? Telnek a napok, és nekem teljesen kicsúszik a talaj a kezemből. Annyira rendben volt régen minden, hát nem emlékszel? Mert amikor jöttél hazafelé, és ez soha nem volt később tizenhét negyvennél, a hídtól mindig rám csörögtél, hogy már jössz. És aztán a benzinkúttól is csörögtél, hogy most már mindjárt itt vagy. Kábé két hete a benzinkúttól már eszedbe se jut szólni, jó, ezt lenyelem. De ettől a héttől, amikor jött ez a megmagyarázhatatlan kikapcsolva-rögtön-síp-plusz-rögzi helyzet, te már a hídtól se csörögsz. Na és ma meg, hogy pont ma… Hát ez már az én idegeim köteleinek is sok.

Milyen paranoiás? Én dominó-kedvezményes vagyok, nem emlékszel?! És arra sem, hogy kértük ezt a kapcsolat arany társkártyát? Úgyhogy semmibe nem kerülne hívnod, ha erre célozgatsz. Szóval itt ez a mi kapcsolatunk, és én ezek után asszem, hogy szart se ér, úgyhogy Kutyafül, én a kapcsolat arany társkártyát is ki fogom dobni a francba, a szemed láttára húzom le a vécén, és ez ilyen szimbolizmus lesz, ha egyáltalán felfogod, mi az. Egyébként hol vagy most? A hídnál? Na tessék, és nem is mondod!