Ugrás a tartalomra

 

Szakács István Péter: Kémek réme

Képzelje, a tudomásomra jutott, hogy az amerikai titkosszolgálat nem csupán a terrorista cselekedetekkel gyanúsított személyeket és az Európai Unió szószátyár politikusait figyelte meg rendszeresen, hanem a közvetlen környezetemet is. Pedig az én családomban, higgye el nekem, egy szál terrorista vagy politikus sincs! Mi tisztességes, adófizető állampolgárok vagyunk. Békés, törvénytisztelő emberek. Én speciel még a vadászatot is elítélem, mert az a határozott véleményem, hogy csak akkor lenne fair, ha az őznél vagy a vaddisznónál is lenne egy csőre töltött, jó minőségű, távcsöves puska. Férfi felmenőim is csak katonaként viseltek fegyvert, s komolyabb testi sértés is csak egyszer fordult elő a családban, amikor egy hajnalig tartó kártyacsata után gyanútlanul hazatérő nagyapám az ajtó mögött várakozó nagyanyám sodrófájába szaladt.  

Hát mit gondolnak ezek rólunk?! Hogy éppen a magunkfajta csóró kisemberek veszélyeztetnék a világ első számú nagyhatalmát?! Ugyan már, mi a légynek sem ártunk! Ennek ellenére több éve megfigyelés alatt tartanak. Ezek a sunyi spionok a huszonegyedik század teljes, csúcstechnológiával készült, titkosszolgálati arzenálját bevetették ellenünk.  

Én mondom magának, dokumentumok egész sora került napvilágra a családom törvénytelen megfigyeléséről. Rejtett kamerákkal készített felvételek az asszonyról, amint nap mint nap a bevásárlóközpont polcai között settenkedik, akciós árucikkekre vadászva. A lányomat a kozmetikusnál kapták lencsevégre abban az órában, amikor matek érettségi felkészítőn kellett volna lennie. Képzelje, még anyósom mobiltelefonját is lehallgatták. Azon a hangfelvételen, ami a birtokomba került, éppen azt újságolja a szomszédasszonynak, hogy a kert végében termesztett kenderétől mennyire bevadultak a falu kecskéi. Rólam pedig műholdas felvétel készült, amint a haverokkal éjnek évadján a kimondottan magánhasználatra főzött szilvóriumomat kóstolgatom a pálinkafőzde küszöbén. Még a turkálós pulóverem mintázata is tisztán kivehető rajta… A fürdőszobánkban felvett hangokat a jövő héten hozzák nyilvánosságra. Azt mondják, azok is pontosan beazonosíthatóak. Én meg azt mondom magának, hogy tele van már a tököm a személyi szabadságunk sorozatos megsértésével. Oda jutottunk, hogy már a budira sem járhat nyugodtan az ember. Hogy hangtompítót kell szerelnie a seggére, ha azt akarja, hogy a bélműködését kísérő zajok ne jussanak illetéktelen fülekbe. De ne csüggedjen, én tudom a megoldást! Engedje meg, hogy végre felfedjem maga előtt a kilétemet. Én, kérem, a kémek réme vagyok. Higgye el, csak én menthetem meg a világot a folyamatos megfigyeléstől! Feltéve, ha segít innen kiszabadulni.

Tessék?! Hogy ne beszéljek őrültségeket, mert nincs is semmiféle kémkedés?! Hogy csillapodjak már le, és ne ráncigáljam a kényszerzubbonyom hátrakötött ujjait, mert különben kénytelen lesz pofán vágni?! Tudja mit?! Üssön csak meg nyugodtan! A cellám kamerája felveszi majd a maga barbár bánásmódját.

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.