Verselj a nyárra! – Szétkenődik az esőverte táj – Sárkány Tímea verse
Szétkenődik az esőverte táj
Verselj a nyárra! című nyári zsebrovatunk összeállítása Sárkány Tímea versével folytatódik.
vonat, kelet felé
Sárkány Tímea verse
tudod, monor gledin tényleg létezik.
két kis román falu összevont vonat-
állomásán vág keresztül a corona úgy,
hogy sosem áll meg, talán csak lassít,
nem törődve verhovina szabályaival,
amelyek útközben szálazódnak szét
végnapokra írott változatokból.
félreteszed ezeket, mert minél többször
lassít, annál távolabb kerülsz magadtól.
akaratlanul is egy tér határoz meg,
újradefiniálódsz minden megállónál.
monor gledinnél felmerül a bűnbánás,
mégis tudod előre, hogy menekülni
fogsz, bárhová is érkezel. kinőtted
az egy helyben maradást. egyre több
állomás mellett húz el a vonat kelet felé,
körútból, rakpartból, metróaluljáróból
építed újra a macskaköves udvartereket.
szeretnél egyedül lenni, de szemből
és oldalról is lesnek rád, a test hús-
rózsákká bomol a benti nyomástól,
szétkenődik az esőverte táj.
