Janus és ifjú utódai
Két egészen fiatal szerző és egy „régi motoros” mutatkozott be a TAT Galériában az Irodalmi Jelen estjén: Shrek Tímeával, Tóth Viviennel és Gáspár Ferenccel töltöttünk feledhetetlenül jó perceket.
Hogy az Irodalmi Jelen Debüt rovata évek óta a legnagyobb olvasottságnak örvend, sokan tudják, de hogy miért is ez a kiemelkedő népszerűség, abból az októberi és novemberi lapszám bemutatóján „élőben” is kaphattunk egy kis ízelítőt. Az est „fő vendége”, Gáspár Ferenc mellett ugyanis két egészen fiatal szerzőnk is fellépett, és szereplésüket – nyugodtan mondhatjuk – leesett állal figyelte a közönség. Shrek Tímea és Tóth Vivien nemcsak személyiségükkel, egyedi hangjukkal, látásmódjukkal lopták be magukat a hallgatóság szívébe, de felolvasásuk is olyan „ütősre” sikerült, hogy nehéz volt utána megszólalni.
Ehhez a bensőséges katarzisthoz jobb hátteret találni sem lehetett volna, mint az Irodalmi Jelent ismét befogadó TAT Galériában kiállított képek és tárgyak alkotta installációt, amely szinte színpadi díszletként szolgált vershez és prózához egyaránt. Shrek Timi és Tóth Vivien szereplésében viszont nem volt semmi színpadiasság, annál több természetesség. Király Farkas, az Irodalmi Jelen prózarovatának szerkesztője egy rövid bemutatkozásra kérte a lányokat, hiszen a legtöbben csak műveiket olvashatták a lapban (melynek online felületén ez az olvasottság midkettőjüknél sok ezernél jár).
Timi 1989-ben született, Beregszászról érkezett – „egy egész országot utaztam át, hogy eljöjjek az estre”, mondta mosolyogva. De már a megszólalására felkaptuk a fejünket: gyönyörű altja bezengte a kiállítóteret. „Szeretek hangosan beszélni” – magyarázta Tímea, aki egy általános iskolában tanít Beregszászon, és hozzászokott a hangerőhöz. El is kél, mert roma gyerekekkel foglalkoznak, s hogy ez milyen meghatározó számára, az később ki is derült a felolvasás során. A kárpátaljai magyar irodalom helyzetéről szólva Shrek Timi elmondta: valójában kimaradt egy alkotógeneráció – az idődebbek (többek között Vári Fábián László, S. Benedek András) után egy ugrással már ők következtek: mások mellett Lőrincz P. Gabriella, Lengyel János, Bakos Kiss Károly. „A rendszerváltás után a fiatalok nem mertek megszólalni” – felelte Tímea Király Farkas kérdésére, hogy miért ez a nemzedéknyi szünet. „A kárpátaljai magyar irodalom elnémult, de ideje, hogy mi most megtörjük ezt a hallgatást” – fogalmazta meg Timi az igen rokonszenves célkitűzést.
Tóth Vivien még fiatalabb, 1994-ben született, de már tizenöt éves kora óta ír, és ő is az Irodalmi Jelenben debütált nemrég. Mint elmondta, jelenleg a Katona József Színház könyvesboltjában dolgozik, és dramaturgia szakra szeretne felvételizni a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Hogy miként és miért kezdett már kamaszkorában írni, arra Vivi egy jópofa történettel felelt: barátnőjével kezdtek romantikus sztorikat írogatni egymásnak, amelynek persze ők voltak a hőseik meg az áhított sztárok – ebből alakult ki az irodalom. Kezdetben barátokak, majd később már szerkesztőknek is megmutatta az írásait.
A két szelídlelkű szerző azonban néha mellbevágóan felkavaró dolgokról ír – jegyezte meg Király Farkas, de ők ebben nem láttak semmilyen ellentmondást. „Anyukám is megkérdezte régebben, miért írok ilyen szörnyűségekről – mesélte Tímea –, de a boldogságot sokkal nehezebb megragadni. Én Viviennel ellentétben sokáig senkinek nem mertem megmutatni, amit írok, az abszurd, a furcsa mozzanatok miatt. De az abszurdot is mindig az életből merítem. A családi történeteket is feldolgoztam, nekik sem mertem megmutatni. De amikor édesanyám tavaly azt mondta: ez valóban így volt, lányom, akkor már bátrabb voltam.” Timi azt is hozzátette: jobban kedveli a szociográfiát, ami élethűbb, a valóságot ragadja meg. Első novellái szereplői is azok a gyerekek, akiknek a sorsát személyesen ismeri. Ezért is fontos ezeket a történeteket publikum elé tárni, fogalmazott, mert sokan nem mernek beszélni róla. Koldusok című novelláját szintén a valóság ihlette, főhőse egy cigány kisfiú. Timi előrebocsátotta: sokáig nagyon nehéz volt számára előadni ezt a szöveget, mert mindig maga előtt látta a fiút. De a felolvasás végi döbbent csend pontosan jelezte, mekkora erő van az írásában.
Nem kisebb tetszés és az abból fakadó elnémulás fogadta Tóth Vivien felolvasását sem, aki Gyökérkezelés című rövidprózáját adta elő, amely idén nyáron jelent meg az Irodalmi Jelenben. (Király Farkastól megtudtuk: ez Vivien első nyilvános felolvasása, és Vivi sem titkolta, hogy nagyon izgul. Legalább úgy, mint egy gyökérkezelés előtt. De innen is üzenjük neki, hogy ez a debütálása is remekül sikerült.) A lírai töltetű vallomáspróza valóban szinte versként szólalt meg, akár úgy is hallgathattuk, hiszen a sorok lüktetése (összhangban a fog idegfájdalmával) nem szorította műfaji határok közé az írást, csak belefeledkezve hallgattuk. Végül a lányok egymás szövegeire is reagáltak, és mindketten azt emelték ki: milyen erőteljesen fokozta a várakozást a novella a végéhez közeledve. A mi várakozásunk pedig az újabb írásokra irányul: Timi, Vivi, várjuk tőletek.
Gáspár Ferenc szintén régi ismerőse az IJ-olvasóknak, különösen, mióta Trubadúrvarázs címmel sorozatban közöljük prózáit. E részletek immár könyvvé lettek: a Janus című alkotás egy különleges vállakozás – és nemcsak azért, mert a könyv gerincére fordítva került rá szerző és cím, ennélfogva Janus írt Gáspár Ferencről regényt. „Olyan ez, mintha Janusnak lenne egy titkos élete” – felelte Feri Király Farkas kérdésére, hogyan jutott eszébe, hogy épp a 15. századi költőről írjon regényt. Mindennek „oka” Diószegi Szabó Pál, Gáspár Ferenc barátja, aki ugyan ezúttal sajnos nem tudott eljönni, hogy közreműködjön a műsorban, de szelleme azért megidéztetett. A latin–görög szakos történész vetette fel ugyanis először – mesélte Gáspár Feri –, hogy miért is nem ír Gáspár egy trubadúrregényt. A válasz egyszerű volt: mert nincsenek magyar trubadúrok. Ám aki ismeri Gáspár Ferencet és műveit, tudja: Ferinek nem akadály „elővarázsolni” valamit vagy valakit a történelemből, s így tett most is: „kitaláltam, hogy mégiscsak voltak magyar trubadúrok”, mesélte mosolyogva. A kötetbéli verseket Diószegi Szabó Pál írta, „én eköré kanyarítottam egy történetet” – így Feri.
E történet szerint Janus Pannonius éppen összeesküvést sző Mátyás ellen, miközben barátja, Galeotto Marzio azt kérdezi tőle, miért nem ír verset magyar nyelven. Janus szerint ez lehetetlen, és összeveszvén Galeottóval, mérgében berohan a könyvtárba, ahol az egyik kódexből magyar nyelven írt költemény hull a lába elé. A verset 270 évvel korábban írták, Imre király udvarában. A hajdani trubadúr csélcsap ifjú: egyszerre három nőnek is teszi a szépet, s mialatt a király öccse, a későbbi II. Endre felkelést szervez Imre ellen, Ádám, a trubadúr a királyt segíti. Janus, a pécsi püspök pedig szerelmes lesz, s lírája újabb lendületet kap, ám nem tudni, hogy valójában ki is írja ezeket a verseket: Janus Pannonius, a költő, vagy Ádám, a hajdan élt trubadúr.
Vagyis nem kevés csavart tartogat a regény, de épp e nehezen megfejthető labirintusossága adja az élvezeti értékét. Hogy egy kis ízelítőt kapjunk, Gáspár Ferenc fel is olvasott belőle (a második részletnél egy barátja is besegített). Nem kevésbé érdekes Mátyás alakja a könyvben – hívta fel a figyelmet Király Farkas –, hiszen a népmesék atyaian jó királya helyett itt egy „hisztis, mérges, mitugrász” uralkodónként jelenik meg. Gáspár Ferenc megjegyezte: bár szereti Mátyás alakját, de tudni kell, egy macchiavellista király volt, akiről az idealizáló népmesék jóval a halála után terjedtek el. A módszeréről annyit árult el Feri: a nagy történelmi összefoglalók mellett (pl. Szekfű és Hóman) számos forrást használt – arról például sok forrás megemlékezik, amikor Imre király elrángatja a fülénél fogva a váci püspököt az oltártól, mert a lázadókkal van.
Hogy Ádám, a trubadúr miért Balassi-strófában versel, arra azt a választ adta az író: nyilván nem a semmiből kezdett el mindenki a 16. században magyarul verselni, ennek lehetett irodalmi előzménye is, csak éppen nem tudjuk, hogy mi. De a regény még számos meglepetést rejteget – felbukkan benne például a Fekete Ember, akiről a szerző annyit árult el: Jeszenyin verséből lépett elő. Ám mielőtt minden fordulatát elárulták volna az „ál-történelmi regénynek”, ahogy írója nevezte meg a műfaját, Farkas rákérdezett a folytatásra is. Ami már készül, hiszen Gáspár Feri elmondta: a tükörregényét írja a Janusnak, mégpedig Galeotto Marzio szemszögéből.
Mi pedig visszaröppentünk a mába, modern trubadúrjaink közé, akikkel szabadon beszélgethettünk az est után néhány pohár bor mellett.
Szöveg és fotók: Laik Eszter
Kedves Olvasónk!
A TAT Galéria évek óta biztosít számunkra helyet az Irodalmi Jelen-estekhez, amit ezúton is köszönünk. A galéria részt vesz egy módszertani modellprogram megvalósításával az Erste Bank Higgy magadban! című pályázatában. A pályázat következő szakaszában Ön és bárki szavazhat a TAT-ra: a legtöbb szavazat birtokosait a bank a pályázat keretében támogatni fogja. Erre a linkre kattintva részletesen olvashat a projektről, és szavazni is itt lehet, továbbá itt.
