Versnyár az IJ lírikusaival 3.
Versnyár az IJ lírikusaival 3.
Milyen színű a nyár az Irodalmi Jelen lírikusai szerint, milyen SMS-verset írnának az idei évszakra, melyik klasszikus költővel nyaralnának, ha időutazásra lenne alkalmuk – az Irodalmi Jelen nyári körkérdéssorozatának harmadik kiadásában Nagy Lea, Bálint Tamás és Nagy Zopán válaszait olvashatják.
Ha módodban állna időutazni, melyik klasszikus poétát hívnád meg magaddal nyaralni, hová utaznátok, és miről beszélgetnétek?
Nagy Lea:
Juhász Gyulát! Kedvem volna egy nyaralás közben kifaggatni a közismert Anna-verseiről, és bort iszogatni vele egy tengerparton, miközben nézném végtelenül magányos arcát, a reménytelenül szerelmes Gyulánkat. Sokat adott a világnak, és nekünk; sokat adott József Attilának is, akit 17 évesen fedezett fel, és megihlette őt mély soraival. Miközben ezeket a sorokat írom tizennyolc évesen és egy hónaposan, azt gondolom, hogy Juhász Gyulával tudtam volna elmélyülni mind az irodalomban, mind a költészetben, s beszélgethettünk volna a fájdalmasan közhelyes szerelemről, vagy csak épp ülhettünk volna egymás mellett megértő gondolatokkal. Az ember néha úgy érzi, hogy valóban ismerte is valamikor az adott személyt, s nem csak elképzelt szituációk mindezek. De hát épp ez benne a csodálatos, nem igaz?
Bálint Tamás:
Dante Alighierivel járnám be keresztül-kasul Toszkánát. Nem beszélnék, csak hallgatnék és tanulnék. Nem csupán a fejlődésem szolgálná a választás, de a személye arra is garancia, hogy hosszú utazásunk lenne, nem csapnánk össze a nyaralást egyetlen hétvége alatt.
Nagy Zopán:
Edgar Allan Poe-val, halála előtt egy évvel, 1848-ban utaznék Piranba (a Szlovén tengerhez, serdülő leányok, sellők, szirének és koboldok társaságában)… Főképpen kortársáról: Petőfiről, illetve annak „meg nem értett”, rokonlelkületű miszticizmusáról, sőt, nietzschei vízióiról beszélgetnék (sz)ívesen…
Ha könyvtárszobádból egyetlen könyvet vihetnél magaddal egy földönkívüli nyaralásra, melyik lenne az?
NL:
„Reggelente Lo volt, egyszerűen csak Lo, ahogy ott állt, egy méter ötven centis mivoltában egy szál zokniban. Bő nadrágban Lola. Az iskolában Dolly. Aláíráskor Dolores, de a karomban mindig Lolita.”
A történetet Humbert professzor írja meg a börtönből. Számomra a története, cselekménye abszolút elvont, elvonatkoztatott. Így azt gondolom, hogy egy egzotikus, földönkívüli utazásra, ami jelen értelemben elvont s szenvedélyes, pont ideális volna. Bár azt hiszem, hogy Vladimir Nabokov összes könyvét is magammal vinném, ha tehetném.
BT:
Andy Weir A marsi című könyvét, így, ha valami gubanc lenne is, növelném az esélyeim a hazatérésre.
NZ:
Szentkuthy Miklós: Prae
Ha kellene írnod egy SMS-verset a nyárról, melyik négy szóra építkeznél?
NL:
Balkánistákra, nagymamám szigetére vágyakozom.
BT:
Függőágyminta
lenyomata arcomon.
Kinyújtózkodom.
NZ:
Hangköltészet, tenger, bordatörés, gong!
Milyen színű a te nyarad, van-e illata, hasonlítható-e valamihez, milyen metafora találna leginkább hozzá?
NL:
Tengerkék. Négy hetesen első, nagyvilági dolgom az volt, hogy ússzam a tengeri uborkák és halak kíséretében a sós kékségben, a horvátországi kis, eldugott szigetünkön, ahol áll két kis faházikó is, és ahol tizennyolc éve minden alkalommal találkozom tengermélyi barátaimmal.
BT:
A nyaram fekete, mint egy jó kávé. Erős és tartalmas, tömény. Csak kapkodom a fejem, akkora a pörgés, a rengeteg történés körülöttem. Bővülőben a család, így hatalmas az izgalom is, ennél nagyobb doppingra már nincs is szükségem. A mellékelt kutya is fekete, de nem ezért választottam ezt a színt vagy képet, a fotó inkább a haza(t)érést szimbolizálja.
NZ:
Opálos-lila színderengés-rezgések… Gyömbér(sör) illatú, fekete zakó, lüktető vérnarancs-parázs csontgyulladás és ködképeken át-át vibráló füstkvarcos látomás.
