Július-szonett

A fürge lepke fénynek szálait
szárnyával hozza hajnalban a Napnak,
házából újra világlik ma itt
a kezdet, ahol párás földek laknak.

Az apró mókus lénye bájait
mancsában hordja délben verőfénynek,
odújában szertefénylik, vakít,
örök folytatása a derült létnek.

Teltnedvű, zöld lombhurkon – égi huss –
átröppen verébgyermek, július,
Mintha üzenne vígan lehetőnek.

Apró örömgömbök tágulva nőnek,
Mutatva magukat elegendőnek,
Nyári csodamutatvány, új, régi juss