A valószerűtlen város

A valószerűtlen város,
mint élő organizmus,
olykor értelmezi
a saját létezését.
Sejtjei vagy polgárai,
kinek ahogy tetszik,
ilyenkor gyorsabban
mozognak szerteágazó
körpályájukon.
A fémvéráram felgyorsul
a beton ütőerekben,
erősebben gyúlnak ki
a fényreklám-neuronok.
Évente egyszer-kétszer
tapasztalható efféle felvillanás,
valóságfelismerés-roham.
Időtartama jellemzően
nem több mint egy-két perc.
Ha mindezidáig nem is tud
túlzottan sokat róla,
igen, elmondható,
hogy a valószerűtlen város,
mint élő organizmus,
legalább megkísérli értelmezni
a saját létezését.

A valószerűtlen város,
ahol az óra huszonnégyszer
üt naponta éjfélt.
Polgárai boldogok,
hiszen nem ismerik a
szabadság, egyenlőség, testvériség
fogalmát.
Más fogalmakat
sem nagyon ismernek,
csak amelyeket enged
az agyukba beszivárogni
a koponyájukba telepített
mikrochip.
Két világ határán élnek,
de egyiket sem értik,
vagy akarják érteni igazán.
Sajátos tranzithelyzetben
futják a köröket,
végtelenített alkonyzónában
léteznek és nem-léteznek
egyszerre, de közben zabálnak.  
Közben persze szentül hiszik,
hogy ami nekik adatott – az
acélszürke betonépületek –,
bőven több mint amit
bárhol másutt
remélhetnének.

A valószerűtlen város
egyik egyenlakótelepén,
a panelházak közötti térben –
meg nem erősített
információk szerint –
ma láttak egy angyalt
elsuhanni.
Százhatvanöt centi
magas lehetett,
húsz kettétört évével együtt
jó, ha negyvenöt kiló.
Hókristályok a mattbarna hajban,
nagy bevásárlószatyrot cipelt,
a szárnyait kopott szövetkabát fedte.

A valószerűtlen város
pontos helyét nem jelzik térképek,
mert egy kisszerű isten
fejében, az agya alatti
légüres térben található.
Aki akar, persze azért
valahogy mégis idetalál,
a turizmus húzóágazat errefelé.
A helyiek nem túl
barátságosak, viszont a
turistákkal szemben minimális
szinten készségesek, hiszen
igen sokan belőlük élnek.
Látnivaló van bőven,
és már éppen elég kuriózum,
hogy az égbolt egy
kisszerű isten agya.
Az istenagy alatti
légüres térben
a történelmi látnivalókon túl
jelentős éjszakai élet is zajlik.
A város a szórakoztatásra
rendezkedett be.
Amit a külső szemlélő itt lát,
az egy ideig kétségkívül
felettébb mulatságos,
már csak azért is, mert érdekes
tapasztalat látogatást tenni
egy kisszerű isten
fejében, az agya alatti
légüres térben.