Karfonat

Animus

Pulzusom az órával szinkronban lüktet.
Erósz, érzem, ahogy figyelsz engem.
A hátamban három aranynyilad
lángol, színeket éget bennem.

Nevethetsz, meghanyatlok előtted.
E képtelenség örökké fog tartani,
hisz az Ő bőrét ólomnyilak szúrják.
Vöröslőn virulnak a nyomok a karján.

Szemérmetlenül meztelenek vagyunk.
Engem galamb, Őt bagolytollak lepik,
egy sárga Árnyék közénk állt.
Felé nyújtózok; tőlem csak ennyi telik.

Erósz! Halld: Acta est fabula.
A homályból lett kígyó feléd tart,
bár valós célpontja én lettem volna.
Pusztulj, miután az árny beléd mart!

Karfonat

Lélegzet-mély tekintetbe
fúrta magát a csend.
Szelíd dallamú minden szó,
festménnyé csapódnak a falakon.
Ujjaink ujjakon sétálnak,
kitapintható a bizsergés.
Ketten a párnapuha-létben,
visszhangzik a júliusi eső,
a benne táncoló kacajjal.
Most érkezik valami,
félénk sugallat talán; maradni akar.
Egy lendület után szusszan, nem indul el.
Elhalkulnak a visszhangok,
csók-üzenet, karfonat, újszülött béke.

Várakozás

Ordít, minden sarkon hallani.
Láthatatlan, nincsenek karmai,
sem éles, szúrós tekintete,
mégis rémiszt, öl. Bánni vele

nem tudok: nem segít most a maszk,
a kesztyű. Tűröm, ahogy dagaszt
agyamban és zsigereimben,
nem látom a kiutat innen.
Por tombol bennem, én is porban
toporgok. Suttogom, hogy gond van.
Szobához láncoltan tespedek,
fellélegezni még nem lehet.

Társam a szürke, a fekete.
Kényszer szülte élet: remete
lett minden élénk szín bennem,
s kivárom a végét csendben.

Bályokon született 2000. április 4-én, jelenleg a Nógrád megyei Nézsán él. Verseit az Előretolt Helyőrségben közölte. A versírás mellett a zene világában is otthonosan mozog. Több dalt szerzett már.