Kukorelly70
Kukorelly Endrének 70. születésnapjára
- Én senkivel sem üldögélek,
- ha kell, inkább dögélek, dogálok;
- félálmomban anyámnak vállán
- csipog egy vérpiros madár, írta Nagylászló.
- Vele csipogom, hogy.
- Kihagyni tényleg –
- Meg a forgalmi és a hogyishívják.
- Sybillák és Kharübdiszek között hajózni: önsorsmerénylet.
- Beütni, kiütni, leütni, felütni, megütni, elütni,
- átütni, ráütni, szétütni, összeütni, visszaütni. No!
- Hetven évet leélni, hosszú gőz-pipával:
- maga a mag, ami vagyok.
- Van hekk és sült keszeg.
- Ha ön is, én is veszek vagy harmincnyolc dekát.
- Ha ön is, én is huszonhatodikán születtem.
- Meg Wittgenstein úr is.
- Petőczandrás szerint sem: nem, nem az idő.
- Senki sem lesz úgy öreg, hogy azt érezné, hogy nagyon az.
- Én tizenkilenc évesen éreztem magam nagyon öregnek.
- Aztán rájöttem, csakis a prímszám miatt lehetett.
- Mára negyvennégy lettem, ön hetven, de a számok csak számok.
- Nagy szám már maga az is, hogy ideáig keveredtem, bátorkodtam.
- Hogy ugyanis önnek írok most valami mittudoménmit.
- Fájlolok, kezdőlapozom, beszúrok, tervezek,
- elrendezek, hivatkozom, levelezem, véleményezek.
- Egy halom. Hever egymáson az alany és a tárgy.
- Az igei-névszói állítmányból kiszívom az igét.
- Becsinál. Kicsinál. Felcsinál.
- Megcsinál. Elcsinál. Rácsinál.
- Odacsinál. Szétcsinál. VISSZACSINÁLNI
- már nem lehet, ami egyszer.
- Ami kétszer, háromszor, azt még, talán.
- Sok van, mi. De az embernél nincs.
- A világ gyémánttengelyénél, talán. De ott meg elgörbül egy kicsit.
- Felező merőlegest állítok: benne csernobili cseresznyevirág.
- Éppen harmincöt éve. Szombaton. Én kilenc gyertyával a tortámon.
- A csernobili halottak éjjel világítanak: fényt áraszt
- a sírjuk, és mi még ma is ezt a földöntúli sugarat
- szívjuk csontjainkba, hogy kinyíljon bennünk
- Isten félrecsúszott gondolata. Éljenmájuselseje!
- Még emlékszem a kisdobosos mozgalmi dalokra.
- puszty vszigdá búgyet szonce, puszty vszigdá búgyet nyéba,
- puszty vszigdá búgyet mámá, puszty vszigdá búdú já
- És a huszonöt évvel ezelőtti debreceni egyetemistákkal való
- délutáni meccsekre. Mert amikor foci van, nincs semmi más.
- Megszámoltam: éppen tizennégy betűből áll a neve.
- Illene ide egy szonettféle. Amolyan akrosztichonos.
- Költészetében a szavak
- Uralkodnak, regnál a szó.
- Korunkban ez nyilvánvaló:
- Oszt’-posztmodern hálós halak
- Rajzanak a virradatban.
- Esztendőkel-szaladhatnak,
- Legyen ön, kit sóhajtanak
- Lenge lánykák a tavaszban.
- Yes, yes: lesz vers, míg a lélek
- Elül a szó ágabogán,
- Nem vénülünk meg, míg nézünk
- Derűt ontó alkonyórán.
- Rend és béke legyen önben:
- Ezt kívánom szörnyen bölcsen.
- Szeretet és csillagos ég, hátam vetem az éjnek.
- Szorongó ajkam habzó zsoltár.
- Ki viszi át hátán a mindenséget?
- Ha szétszakadna ajka, akkor is,
- ha elakadna hangja, akkor is,
- ha elapadna kedve, akkor is,
- ha elernyedne nyelve, akkor is,
- s ha minden na/ne lenne, akkor is:
- a Jósisten (merthogy sokszor gépelem így félre) segítse jó egészségben.
