El nem küldött levél Nemes Nagy Ágnesnek

az emlékek nem integetnek
magukba zárják ami volt
azt is ami az idő ingén
fekete folt

fut az eső fut a homokra
cseppjeiben megcsillan
a végtelen szerelem csillaga
rézvörös látomás tündököl
a Grand Canyon fölött
megvéd a gonosz világtól
megvédi az embert önmagától

a büntetés bűntelen
nem fáj már ami fájt
érintése megbokrosodott láz

a felhők között nyerítő lovak
fényszegek patkolják patájukat
szívünk a szikla testére fekve
közönyt visszhangzik
mélybe fúló kedve
vihar dúl ott erő-álca
elmerül az elmerülhetetlenben
előttem pálmafák ünnepelnek
az est árnya befed és megáld

járjon keljen bennem minden versed
lásd mire mentem
ablakod ablakomra nyílva
itt van a hazám gyöngybe borultan
töprengő szenvedélyes zabolátlan